Más felnőttek akik állandóan stresszes környezetben nőttek fel?
Sziasztok! Leírom röviden én milyen helyzetben vagyok.
15 és fél éves, egyke lány vagyok. Szüleimmel élek. Arra nem panaszkodom, ahogy eltartanak, mert megkapom amire szükségem van, kivéve a nyugalmat. Apukám olyan ember aki nem bírja a stresszt, állandóan amikor itthon van feszült a légkör. A legapróbb dolgon, pl miért van rajtam fekete felső, akkora cirkuszt tud csinálni, hogy zeng a ház, és nem 5 perces, hanem egész nap tart. Ha meg mondjuk jön egy kisebb anyagi gond, nagyobb kiadás, pl elromlik a kocsi... Na azt senkinek nem kívánom ami akkor napokig nálunk van. Állandóan, hogy ő öngyilkos lesz, mert milyen szar élete van, ő nem bírja, én meg anyám megöljük idegileg stb...
Anyám se könnyű eset az is tény és való, ha valami apróság nem tetszik neki duzzog. Ő nem ordít csak gondol egyet és nem szól hozzám két napig... Ha meg apámmal csinálja ezt kezdődik elölről az ordítozás stb...
Néha már komolyan kicsit sok az itthoni legkör. Tudom egy részből még szerencsés vagyok, mert nem vernek, nem alkoholisták, aránylag jó anyagi körülmények közt élünk de van, hogy tényleg eltörik a mécses ettől az állandó feszültségtől, hogy nem merek megszólalni nehogy olyat mondjak amiből vita lesz. (ha épp nincs vita)
Azért írtam ki a kérdést, mert kezdem azt észrevenni magamon, hogy én is ilyen vagyok a kapcsolatok terén, bár próbálom magam visszafogni.
Van itt olyan aki így nőtt fel és sikerült feldolgoznia? Nem lett "idegbeteg" felnőtt? Köszönöm a válaszokat!
válasza:Köszönöm a választ!
A csaladterápia 100% kizárt...
Annyit tudok tenni, hogy elmegyek kollégiumba minél hamarabb, aztán dolgozni. Az egész gyerekkorom így telt, már ahhoz sincs erőm, hogy meg akarjam oldani, inkább csak túl akarok lépni az egészen.
válasza: válasza: válasza:Biztos nem csak apámnak van stresszes élete.. Mégis amit csinál.
Már nem élek, hanem túlélek... Mindig csak azt mondom, hogy holnap jobb lesz. De nem jobb holnap. Nem akarom sajnaltatni magam, de úgy kitudnám sírni magam. De ha sírok akkor se jó... Csak már így se jó, hogy mosolygok, én a kis megtestesült tökély, közben meg már reggel az estét várom.
válasza:Szeptemberig kéne kihúzni.
Igyekszek keveset lenni itthon, de tényleg kívülről mintacsaládnak nézünk ki... Apa nem csak anyával és velem ilyen.
Mindenkivel ilyen.
válasza:A szüleim sokat vedzekedtek.
Anyàm alkoholista volt,de apàm is hosszú èvekig alkiholista volt.
Ők màr nem èlnek.
A testvèremmel sokszor bújtunk el fèlelmünkbe,amikor apàm verte a rèszeg anyàmat.
Egy napon a tesóm bàtorsàgot vett ès előjött a rejtekhelyünkből sírva.
Üvöltözve szàmon kèrte a szüleinket,hogy mièrt veszekednek mindig?
Nàlunk a veszekedès verèssel is jàrt. Anyàm sokszor lett kèk,zöldre verve.
Kb. 12 èves voltam,amikor megfogadtam,hogy èn nem leszek ilyen.
Nem leszek alkoholista,de semmi alhoholt nem fogok inni.
Most felnőtt kènt valóban nem iszok semmit,sem cigi,sem kàvè amire büszke vagyok,de sajos bennem maradt valami,ami ellen nehezen tudok küzdeni.
Ha bàrmi sèrelem,kudarc èr nehezen tudom kezelni.
Hamar felidegesítenek dolgok ès nehezen nyugszok le.
Erre gyerekkènt nem szàmítottam.
Èn csak a fogadalmamra koncentràltam. Semmi alkohol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!