Anyám kitagad, ha elköltözöm?

Én 1000km-re költöztem el 30 nap ismeretség után (jó, 5 hónapig naponta beszéltünk, de a tényleges találkozás 30 nap talán megvolt).

27 múltam, az én életem, megmondtam, hogy megyek, pont és nem érdekel a sok visszahúzás meg "aggódás".

1,5 éve élek a párommal, és boldogok vagyunk együtt. Ennyit erről.

1. Egy hónap után összeköltözni valakivel elég merészség, de magánügyed.

2. Anyád azt kikötheti, hogy oda nem mehetsz, ha rosszul sül el, de (hivatalosan) kitagadni nem tud, mert ahhoz komoly indok kellene.

3. 30 évesen már azért vagy annyira felnött, hogy ne függj anyádtól, és ha kell, önállóan tudj élni.

4. Nekem eszembe sem jutna ilyen idösen vissazköltözni a szüleimhez.

Neked kell döntened.

Engedsz a zsarolásnak és soha nem lesz életed vagy lépsz és boldog leszel.

Egy ilyen "anyáért" meg komolyan mondom nem kár. Micsoda mocsok dolog ez, hogy azért szült, hogy majd ápold? Rohadjon meg az ilyen.

Akkor itt ugrik a majom a vízbe! Saját érdekét nézi. Jól magához nevelt, hogy 32 évesen ezen "nyűglődsz". Sogórnőm is ezt csinálta, csak épp fordítva. Sohasem költözött el, állandóan kajtatott a szülei után, a jó és gondoskodó kislány szerepét játszva. Azt akarta, hogy csak ő egyedül örököljön. (Vitatéma volt mindig is a végrendelet, hogy mikor írják már meg...) Ebbe fog tönkre menni, állandóan ezen kattog és mesterkedik meg amúgy is szerintem egy kor után nem jó együtt lakni a szülővel. (Főleg, hogy van 3 gyereke.) Csak hát annyira önző, hogy még az utolsó fűszálat is elvenné a másiktól. Csak a saját érdekeit nézni, hogy nem akar megküzdeni semmiért, inkább elveszi másét.

Te ugyan így vagy anyukáddal. Valószínűleg lelkileg mindig is befolyásolt, terrorizált és minden ambíciódat leépítette. Ha még ennyi évesen is megmondja neked, mihez tartsd magad, te pedig ezen kattogsz, akkor kell elgondolkodni. Gyorsan telik az idő. Ha most ezt nem rendezed le magaddal és vele, akkor később se fog menni. Írod, hogy dolgozol meg minden. Akkor miért sugallja azt, hogy ha még tegyük fel tönkre is menne a kapcsolatod akkor hozzá mennél vissza könyörögni? Ezek után el is felejtheti, ezt az opciót, de szerintem amúgy sem mennél vissza. Rájönnél a dolgokra. Le akar beszélni, mind a költözésről, mind a saját családról. Az ő kényelme és érdeke fontosabb. Mások is ápolják a szüleiket idősen, de azoknál nem kell fenyegetőzni ilyennel. Miért? Mert olyan volt mindig is a kapcsolatuk. Anyud tudja, hogy nem volt veled mindig egyenes. Engedd el őt és légy felnőtt! (Mert korban felnőtt vagy, de máshogy nem.) Élj, alapíts családot! Szeress! Ha anyád miatt lemondasz ezekről, bánhatod! Sőt nem is szabadna ilyen választás elé állítania, főleg hogy nem vagy tini. (akit így próbálnak lebeszélni) Vállald a felelősséget! Én elmennék a helyedbe a párom miatt, magam miatt, hogy önállósodjak és hogy anyámmal a kapcsolatot rövidre zárjam. Ebből látszik, hogy ennyit érsz neki. Nem azt nézi, hogy na végre boldog vagy, önállósodsz nem. Én annó vállaltam a felelősséget. És életem legjobb döntése volt. Helyre jöttem lelkileg meg mindenhogy. Sajnos az ilyen szülők a természetüknél fogva ilyenek. Ez nem a te hibád vagy rossz szükségleted. (Minek kell neked pasi? Minek elköltözi? Miért nem csak találkozgattok?) Magyarán, ha függetlenedni akarsz vagy családot alapítani (szerintem erről is lebeszélne, mert hát az még több időt és pénzt igényel és hát az anyucinak kell..) ne tedd, mert különben kitagad. Magyarán semmibe fog venni az anyád. De ha most mellette is döntenél, akkor is csak kihasználna. Előbb adná oda az örökséged másnak mint neked. Ha már ezt így kijelentette, mert ha nem most és nem emellett a férfi mellett döntesz, hanem egy másik mellett, amelyik 2 utcára lakik tőletek ugyan ez lesz a helyzet.

Kislány a mostani döntésed lesz életed első komoly döntése a felnőtté válás útján. És megmondanám anyukának is a véleményem, majd mondanám, hogy itt akkor be van fejezve.