Gyerekkori bántalmazás miatt lettem én is ilyen?

Nálunk is ilyen volt a helyzet, mikor már nagyobb voltam

Alig vártam , hogy léphessek

Most már 6éve nem vagyok otthon

Èn nem keresem túlzottan a társaságát, mert a két éves unokáját is csak születéskor jött el megnézni

Telefonon hívogatott részegen, már azt sem tud , más a számom

Mióta nem tud keresni , azóta érzem teljesen jól magam, mert tudom,hogy ide úgysem jön :)

Időbe telik majd neked is

A múlt nem múlik el sajnos, de idővel könnyebb lesz és talán nem leszel padlón sem :)

Igen, egészen biztosan a gyerekkori bántalmazás miatt lettél ilyen.

Tudatosítsd magadban, hogy anyukád viselkedése nem természetes, ily módon más emberek nem ilyenek, aki mégis, az nem jó ember. Nem kell mindenkitől félned és elzárkóznod, csak a rossz emberektől tartsd magad távol.

Nagyon helyes, hogy gyógyulni szeretnél, és egyáltalán felismerted, hogy ez egy probléma, amiből ki KELL gyógyulni.

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell leírnom, de az lenne a legjobb, ha érzelmileg függetlenítenéd magad az édesanyádtól. Lassan nagykorú leszel, felnőtt, így a saját sorsod kovácsa. Sajnos sokkal nagyobb terhet cipelve lépsz be a felnőttkorba, mint a legtöbben, de ez a te sorsod, csak ebből tudsz gazdálkodni, és nem is szabad rögtön a felnőttkor elején beskatulyáznod magad, mint rossz sorsú embert. Hidd el, hogy te is ugyanolyan felnőtt leszel, mint bárki más, és képes leszel önálló életre. Legtöbbünknek hosszú évei vannak az önállósodásra, felnőtté válásra, és támogató szülői háttér kísér, neked sajnos ez nem adatott meg. Mégis az lenne a legjobb, ha lelkileg minél hamarabb felnőnél. Nem úgy értem ezt, mint a legtöbb 17-18 éves, hogy kimaradsz éjszakára, vagy bulizol látástól vakulásig, hanem önálló emberként kezdesz tekinteni magadra, aki - mivel felnőtt ember - mindenre képes. Érzékeled, hogy édesanyád hogyan nevelt Téged, és felfogod, hogy ez rossz, de emellett azt is érzékeled, hogy te ennek a hatásait meg tudod változtatni. Hiszen ki tudná, ha nem te?

Sajnos neked nagyon hamar meg kell tanulnod anyukádra nem mint "tökéletes szülő", aki mivel a szülőd, nem kérdőjelezed meg (bár nem tudom, éreztél-e ilyesmit valaha), hanem esendő emberként tekinteni rá, akinek van sok hibája, van sok gondjai, és nem mindent csinál jól.

Ajánlom, hogy olvasd el L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve című könyvét, és hogy amilyen gyorsan csak tudsz, nőj fel lélekben, és hidd el, hogy egy értékes felnőtt ember vagy.

Szerintem igen, a bántalmazás miatt lettél ilyen.

Az ember tudatalatt fél az ismeretlentől. Számodra az ismerős világ az, amelyik bánt Téged, mivel anyukád, aki a legközelebbi hozzátartozója általában az embernek, és sokáig a világot is jelenti, bántott és bánt Téged. Mivel ezt ismered, tudatalatt is mindent úgy alakítasz, hogy ismerős világban maradj. Ha nyitott lennél, társaságba járnál, barátkoznál, akkor olyasmivel kellene szembesülnöd, amit nem ismersz. Kedvesség, igazságosság, gondoskodás. Úgyhogy tudattalanul (és nagyon hangsúlyozom, hogy tudattalanul) úgy alakítod a dolgaidat, hogy ilyesmivel ne találkozz. Például:

- bizalmatlan vagy

- semleges véleményeket, viselkedést is magadra veszel másoktól

- nem tudsz kinyílni, így nem hagyod, hogy az emberek megismerjenek és kedvesek legyenek Veled

- annyira értékeled Magad, mint amennyit az ő viselkedése alapján érsz, nem annyira, amennyit valójában érsz

- olyanokat választasz barátnak (társnak és jóbarátnak is), akik ugyanazt művelik Veled, mint az anyád

Ebből kell valahogy kitörni. Nyitnod kell, mert a világ nagy része sokkal jobb annál, mint amilyen kép Benned élhet erről az anyád alapján. Ha valami jó történik Veled, akkor azt jegyezd fel, jegyezd meg, éld meg.

Nehéz ügy, hogy ennyi hallgatás van az életedben. Nem közölhetted senkivel, mit művel az anyád, és most nem beszélhetsz vele őszintén, mert inni kezd, vagy terrorizál. Én úgy voltam vele, hogy amikor nem bánthattam azt, akit bántani akartam (az én esetemben is az anyáról van szó, aki bántásként élte meg, ha őszinte lettem volna vele), akkor fuldokoltam, és elkezdtem magamat bántani.

Le kell védened Magad. El kell szigetelned Magad tőle, és ha fizikailag szigeteled el Magad, az nem elég, mert ugyanúgy Magadban fogod cipleni később is az egész gyerekkorodat, és úgy fogsz reagálni az életedben történő dolgokra, mintha még mindig az anyád ellen védekeznél. szóval belül kell valahogy leválnod. Ez fájdalmas lesz, de szembe kell nézni vele:

- nem fog megérteni Téged

- nem tud úgy szeretni Téged, ahogy arra szükséged lenne

- nem alakulhat ki közöttetek normális kommunikáció

Zárd le.

Van rá esély, hogy önsorsrontó módon ugyanolyan társakat fogsz majd választani, mint amilyen az anyád. Sok bántalmazott ember teszi ezt felnőttként. Nem fogod érteni, miért találnak meg mindig olyanok, akik isznak, és akikkel nem lehet őszintén beszélni stb. Tudatosan kerüld el az ilyen választást. Figyeld meg a jeleket, és aki iszik, azzal ne kezdj. ÉS ne mard el Magad mellől azt, aki képes őszintén szeretni.

4.vagyok

Sok sikert, hogy ki tudj lépni ebből te is

Hidd el, jobb lesz majd!!!:)