Napok óta sírva alszom el, tényleg igaza van a családomnak?

Dehogy van igaza. Sőt... Azzal beszélgetsz, akivel szeretnél, és annyit, amennyit szeretnél. Már nagykorú vagy, és a jelek szerint érett is. Ha neki csak és kizárólag ez jelenti a problémát, akkor ott valami nagyon nincs rendben. Ha volt előzmény is (például előtte is voltak viták, nézeteltérések, vagy bármi egyéb), akkor feltehetően ez csak az utolsó csepp volt. Mondjuk ettől még nem lesz igaza továbbra sem.

Ha a helyedben lennék, lassan tervezném a családi fészek elhagyását. Vagy ha van hozzá elég türelmed, megpróbálhatod kideríteni, mégis mi baja van.

Örömmel olvasom, hogy léteznek még szociális érzékenységgel MEGÁLDOTT fiatalok is! :)

Szívből kívánom a sikeres boldogulásodat a NAGYBETŰS ÉLETBEN!

19 éves felnőtt ember létedre azzal beszélgetsz akivel akarsz. Ha ez anyádat zavarja, akor hülye, te meg ne vedd ennyire a szívedre, mert csak kikészíted magad.

Amúgy megkérdezted már tőle olyan komolyan, hogy mi a baja? Lehet neki is valami gondja van, csak nem tudja levezetni és rajtad csapódik le. Nem védeni akarom, mert nem normális ez a viselkedés, de valami csak kiváltja. Igaz nekem nem az anyám, a főnököm ilyen, ha valami bántja, akkor az utolsó tollvonásba is képes belekötni és mindenért én vagyok a szar szemét, de amúgy nincs vele probléma, csak nehezebben dolgozza fel a gondjait. Lehet anyádnak is ez a baja, talán egy komoly beszélgetés megoldna pár problémát.

Én nagyon büszke voltam a nagylányomra, aki az összes utcabeli idős nénit ismerte, szükség szerint istápolta őket, beszélgetett velük, sétált azzal, aki egyedül már nem mert kimenni az utcára. Sokat adott nekik, de kapott is tőlük. Most gyógytornászként dolgozik, és továbbra is szeretettel és őszinte érdeklődésssel fordul öreghez, fiatalhoz egyaránt.

Mi is jártunk középiskolásként idős emberekhez segíteni, bevásároltunk, gyógyszert váltottunk ki, behordtuk a tüzelőt... Néha pedig csak leültünk náluk, és beszélgettünk, vagy hallgattuk őket. 6-8 ember vett részt az osztályból, és heti két alkalommal látogattuk a néniket. Akkor ezt még a KISZ, meg a Vöröskereszt szervezte, de a néniknek tökéletesen indegy volt, ki küldött minket, örültek,hogy valaki rájuk néz, segít.

Próbálj kicsit elbeszélgetni anyukáddal, ő hogy érzi magát a bőrében? Nem magányos? Elégedett az életével? Mire vágyik? Tslán arra, hogy valaki vele beszélgessen három óra hosszat?

Nem azért, mintha neked kellne megoldai a problémáit, (Ezt SEMMIKÉPPEN ne próbáld meg!)de hátha sikerül ráébrednie, hogy nagyon nincs rendben magával.

Miért irigyli az ismeretlen öregasszonytól az odafordulásodat? Miért baj neki, hogy örömet találsz egy emberi kapcsolatban?

Te pedig próbálj meg más embereknél támaszt keresni. Édesapád, testvérek, távolabbi rokonok, barátok és akár azok az idős emberek is, akikkel szívesen vagy együtt mind segíthetnek. Ha tényleg gondod van a kortárs kapcsolataiddal, kereshetsz önismereti csoportot, pszichológust, papot, lelkészt...

Sok sikert!