Kapuzárási pánik? Miért rajtunk akarnak spórolni a szüleink? Mit tehetnénk?

Én 18 éves vagyok, a húgom 15, az öcsénk 9.

Nekem az apánk nem az igazi apám, csak a nevelőapám, de fél éves korom óta velünk él, szóval mellette nőttem fel igazából.

Viszont mostanában megőrült, vagy nem tudom. Jól éltünk mindigis, de az utóbbi 1-másfél évben lettek anyagi problémáink... Mind a hárman felfogtuk, hogy vissza kell vennünk a költekezésből, anya is beszélt velünk erről. Engem támogat apukám, meg a nagyszüleim is, de ettől függetlenül nem büdös a munka, tanítok már több, mint fél éve és ebből azért összejön elég szép összeg hetente.

De a nevelőapám borzalmas, mintha észre sem venné magát.

Pl. az okostelefonokat képtelen használni, a mai napig nem tud pl. sms-t írni, felvenni alig bírja. De neki iPhone X kellett...

A kocsikkal ugyanez. Drága autója van, rendszeresen igényelne szervizelést, ezt már mondta neki több szerelő ismerősünk is. Hogy egyszerűbb lenne, ha néha-néha elvinné karbantartásra, minthogy csak akkor, mikor már megvan a baj, és cserélni kelljen az alkatrészeket, mert nagyon drága hozzá minden. De hogy ő nem költ erre feleslegesen, minek az, stb.

Pár hete nagyon kivolt, hogy nincs pénzünk és hogy kérni akar kölcsön egy barátjától. Rá két napra mentek anyával Pestre, előtte nagy ordítás volt otthon, hogy értsük meg, minket nem visznek, mert nincs pénz, stb. Erre hazajönnek és nagy hangosan meséli, hogy "na, ez a hétvége is háromszázba volt".

Közölte, hogy idén nem visznek magukkal egyikőnket sem sehová (pl. nyaralás), mert nincs pénz. Erre mondtam, mint alternativa, hogy akkor mehetnénk olcsóbb helyre és mondjuk apartmanba, nem 5 csillagos, all inclusive hotelbe, 4 medencével meg wellness részleggel és így mindenki boldog lenne (nekem apa pl. azt is felajánlotta, hogy a részemet fizeti). De hogy ő nem fog valami sz.r helyre elutazni, meg mit gondolok én, hogy neki az hol lenne pihenés és legyek már eszemnél... Csak közben az öcsém meg nekem sír, hogy nem akar mamáékkal itthon maradni, meg miért csinálja ezt az apjuk.

Mindennel ez megy... Régen rengeteget jártunk étterembe, cukrászdába. Ma már sehová, max annyit hallunk, hogy "elmentünk, majd jövünk". Tehát a nevelőapám úgy van vele, hogy magára mindent (mert ha mennek is valahová, anya dísznek van kb.), de a családjára semmit, vagy minimuálisat, de azt is kiabálások után. Engem igazából nem érint már annyira, mert júliusban költözöm, meg mondom, én elvagyok a pénze nélkül. Csak a húgom, meg az öcsém itt marad, és kivannak már ettől.

Kérlek ne gyertek azzal, hogy felvágok, vagy dicsekszem... Mert ezt nem bírtam volna leírni úgy, hogy nem említem meg, hogy valamikor jó volt az anyagi helyzetünk.

Ma meg már olyanokért beszól, ha a húgom vesz egy rágót bevásárlás közben...