Ki lehet valahogy gyógyulni az anyukám és nagymamám által okozott lelki sérülésekből?

Gyerekkorom óta érzelmileg zsarol anyukám és a nagymamám. Ha valamit nem úgy csináltam, ahogy nekik tetszett, vagy esetleg négyest kaptam, elmondták a csaladban mindenkinek, otthon pedig becsméreltek, hogy nem fogom semmire vinni, és hogy nézzem meg az unokanővérem, ő kitűnő tanuló mindig, a mai napig hozzá hasonlítanak. Kiskorom óta versenyekre járok, minden napom be volt táblázva, rengeteg különórára jártam, és úgy is mindig mondták, hogy nem lesz belőlem semmi. Ha büszkélkedni kellett velem ismerősök körében, akkor bezzeg jó voltam, mint egy versenyló.

Amikor kamaszodni kezdtem, elkezdődött a külsőm szapulása: ha egyszerűbben öltöztem fel, gond nélkül lerondáztak meg leigényteleneztek, ha csinosabb ruhában mentem pl dolgozni, lek*rváztak. 24 éves vagyok, eddig 2 kapcsolatom volt és egy olyan dolog, amiből sajnos rosszul jöttem ki, kapcsolatot szerettem volna, de a fiú kihasznált. Elmondtam anyukámnak, ezt elmondta a mamámnak, és együtt elhordtak minden k*rvának. Ha csókolóztam egy fiúval, pedig nem sokkal tettem, anyukám egyből visszaélt vele, lek*rvázott. Emiatt gátlásos lettem, nem tudom élvezni a szexet sem igazán, mert k*rvának érzem magam tőle.

A mostani barátomat utálják, mert nincs diplomája, normális, rendes fiú, 4 éve együtt vagyunk, össze akarunk házasodni. Elmondják minden lusta trógernek, mindent bevetnek, hogy szétmenjünk. Én most ezek miatt a dolgok miatt már a barátommal lakom, nem vagyok otthon szinte semennyit, de ha otthon vagyok, a fejemhez vágják, hogy amilyen semmirekellő vagyok és nem tudom a barátomat a diplomára sem rávenni, meg fog utálni a barátom anyukája és nem fogok kelleni senkinek.

Szóval a helyzetem a különéléssel sem oldódott meg. Az a kérdésem, hogy ki lehet gyógyulni ezekből a sérülésekből? Semmi önbizalmam nincs, néha csak egyszerűen meg akarok halni. Apukám nem véd meg, pedig ő is velük él, az öcsémre úgy-ahogy számíthatok. Egyébként végül sokra vittem, legalábbis mondhatjuk, sokat keresek, jó munkám van, megbecsülnek, elismernek. Persze otthon még mindig rossz vagyok, meg én csak kitalálom az érdemeimet, az unokanővérem a jó, aki sokkal kevesebbet keres nálam és ez már az 5. munkahelye mert mindenhonnan kiutálják. Hogy vessek ennek az egésznek véget? Boldogtalan és kimerült vagyok.