Anyám nem dolgozik, de panaszkodik. Normális, hogy ilyeneket mond?

Anyám 11 éve nem dolgozik, mióta megszületett a testvérem. Mikor terhes volt, elment szülési szabadságra, aztán úgy alakult, hogy soha nem ment vissza. Ez idő alatt semmi értelmeset nem csinált, sem egy képzést, de még csak a számítógépet sem tanulta meg kezelni, hogy kaphasson valami jobb állást.

Érettségije sincs, így nem válogathat annyira, de az utóbbi 2 hónapban már 4 ajánlatot utasított vissza, mert ő nem akar gyártósorra menni dolgozni.

Apám jól keres és eltartja anyámat meg tesómat (én már évek óta önálló vagyok, külön élek), de ennek az az ára, hogy apám megszakad a munkában.

Anyám folyton panaszkodik, hogy nincs munka (pedig ugye lehetne), hogy nekem milyen jó, mert nekem van állásom és azt sérelmezi, hogy a párom és én miért nem visszük el őket étterembe. Tudni kell, hogy nincs lakásom, autóm, semmim, 26 éves vagyok és gyűjtök mindenre, továbbá külföldön szeretnénk munkát vállalni párommal és erre is gyűjtünk, hogy ki tudjunk menni. És akkor jön anyám, aki nem hajlandó elmenni dolgozni és ilyet mond, hogy miért nem visszük őket étterembe, amikor mi jól keresünk.

Mit gondoltok erről?

Hadd tegyem hozzá, anyáméknak megvan mindenük, nincs hitel, van félretett pénz, tehát megengedhetnék maguknak az éttermet.

Céloztam már rá, hogy nem lesz jó vége, hogy apám kidolgozza a belét is, de csak nyafog anyám, hogy "de hát nincs semmi jó" munka. Nagyon rosszul esett ez a beszólása, napok óta nem hagy nyugodni, érdekelne a véleményetek.