Mit tehetnék, ha a férjem a gyerekeken "veri le" az irántam érzett ellenszenvet?

Lényegtelen, hogy miért döntöttem így. Már nem voltam boldog abban a kapcsolatban, nem láttam a közös jövőt, igazából az utóbbi fél-1 évben már tényleg csak a gyerekek miatt voltam "csendben". De ez így nem élet. Fiatal vagyok, nem kell egy rossz házasságban élnem, úgy gondolom.

Igen, gyt-t fizetni fog ígyis-úgyis, függetlenül attól, hogy látogatja-e a gyerekeket, vagy sem.

Itt pár válaszoló elmebeteg, vagy mi a gondja?

"Persze attól ugyanúgy fizessen, meg ugyanúgy legyen ott a gyerekeinek, mintha anyuci nem rúgta volna ki."

Drága, gyerektartást nem akkor fizet apuka, ha ő lép le. Mindkét esetben fizet, akkor is, ha a feleség akar válni, akkor is, ha a férj. A gyerekekkel meg nem az én kedvemért kell foglalkozni velük, ugyanis nem csak az én gyerekeim, hanem az övé is mindkettő, ugyanúgy!

"Minimál gyerektartásból, segítség nélkül is ugyanolyan menő lesz szingli anyukának lenni?"

Megnyugtatlak, 1 forint gyerektartás nélkül is tökéletesen meglennénk, ugyanilyen színvonalon. A segítség meg csak az apuka lehet a háznál?! Bocsi, ezt nem tudtam.

"Magyarán minden a legnagyobb rendben volt, csak eleged lett a kispolgári életből és behisztiztél hogy válni akarsz, mert fiatal vagy és különben is, neked a többnél is több jár. "

Nem, semmi nem volt rendben. Nem működött a házasságunk, nem az én hibámból. De ezt itt, ország világ előtt, idegeneknek, nem fogom részletezni. Olyanokat tett, amiken nem bírtam túl lépni, amit nem hozott helyre a párterápia, amin nem segített semmi. Teljesen csalódtam benne, megundorodtam tőle. Nem fogom leírni, miket művelt, de ne engem állítsatok már be a rossz, gonosz anyának, mert nem élem le az életemet egy olyan férfi mellett, akit egy cseppet sem szeretek, és nem tisztelek. Ha nektek ez oké, akkor éljetek így. Én köszönöm szépen, erre nem vágyok.