Mennyire gáz ez, hogy el e fogadjam a kölcsönt, vagy se?

Nem értem miért ne lenne erkölcsös szülőnek tartozni, nekem pont, hogy senki mástól nem lenne pofám kérni, csak tőlük. Mert, ha már a szüleidtől sem, akkor mégis kitől?

Elég furcsa kapcsolatotok lehet, ha ez már egyáltalán kérdés...

A helyedben természetesen elfogadnám, bár a szüleimet ismerve nem hiszem, hogy engednék, hogy visszafizessem a pénzt, de akkor meg próbálnék én is valahogy hasznukra lenni.

Szerintem szülő-gyerek kapcsolatban alap, hogy segítsük a másikat, ha látjuk, hogy szüksége van rá, és tudunk segíteni.

Miért tartod 'gáz'-nak?

Idegennek inkább tartoznál, aki bármikor képedbe vághatná: "ha én akkor nem segítek..."

Miért lenne gáz, főleg, hogy ő ajánlja fel, nem neked kell kisírni a segítséget?

Akkor lenne piszokság ilyen jóindulattal, segíteniakarással visszaélni, ha nem tudná apád, hogy pl. azért szorultál meg anyagilag, mert drogra, piára, egyéb esztelenségre kell a zsé.

Nyugodtam fogadd el, és szépen visszafizeted !

Utóbbi dilemmádat fogd föl úgy, hogy neki is jó érzés lesz az, ha tudja, ő is hozzájárult ahhoz, hogy egy hónapig, a fizuig nem leszel tétlenségre kárhoztatva, vagy gép nélkül.

Ha tudod, hogy maradéktalanul visszafizeted, amint módod van rá, fogadd csak el, ne érezze magát kirekesztve, félretolva, hadd vegyen részt az örömödben. Jelen esetben az "erkölcs" nem tényező. Apád biztosan nem olyan hátsó szándékkal "segítene", hogy másnaptól fizuig a pénzre való hivatkozással üldözzön, keserítse az életed. Az a fontos, hogy amint tudod, amikorra ígéred, pontosan vissza is add.

(Ja! És hogy nagyon szépen megköszönd!)

Az emberek annyira túlmisztifikálják a kölcsönadás dolgot. Persze nem azt mondom, meg kell nézni kinek adunk, mikor adunk, de az sem normális, hogy ilyen szintű gátlásosságot nevelnek az emberbe. Holott az egész jól is tud működni, ha a felek segítik, támogatják egymást.

De igazából 1 hónap nem sok, annyit ki lehet bírni és akkor téma megoldva.