Elvált szülők gyerekei! Hogy éltétek, élitek meg a szüleitek válását? Mind pozitív, mind negatív tapasztalatok, élmények érdekelnek. Csak őszintén!

Örültem neki, mert apám minket is terrorizált, valamiért tudat alatt mégis megviselt, mert refluxos lettem akkoriban. Valószínűleg nem fatert sajnáltam, hanem attól paráztam, hogy megváltozik minden amiben felnőttem, amit megszoktam.

Azóta is kisebbrendűségi érzésem van, mert csonka családban nőttem fel. Selejtes szülők selejtes gyerekének érzem magam:(

13: Eleve nem minden szülőpár él együtt, több ilyet ismerek.

Tehát ha eddig se éltek együtt, meg ezután sem, akkor ebben nincsen változás.

Aztán meg ha szenvedés volt otthon a rossz légkör miatt, akkor fellélegzés, hogy nincs ott mindig a másik szülő.

Lehet, hogy olyankor történik az egész, amikor a gyerek már úgyis kirepül, pl. huszonéves, vagy most megy gimibe másik városba, kollégiumba.

Van olyan, hogy nem kötöznek szét a szülők.

Vagy olyan, hogy kettéválasztják a lakást, és egy ajtó van a 2 szülő között, szintén nem akkora változás a gyereknek.

Az estek 90%-a a fentiek közül kerül ki, amennyire tapasztalom.

Nagyon vártam, hogy elváljanak..folyamatosan verekedtek, veszekedtek, ment a költözes..azt persze nem tudhattam, hogy utána csak rosszabb lesz egy mentálisan beteg anyával élni egyedül.

Tehát pozitív lett volna nekem, de negatív lett.