Minden szülő vág ilyeneket a gyerek fejéhez?

Akkor milyeneket fogsz mondani?

Milyeneket kéne, hogy mondjon?

Hát gondolkozz el, hogy van-e oka..Tényleg hálátlan vagy? Mos főz takarít rád, te meg egész nap a telefont nyomkodod? Ő meg majd megszakad a teendőkben? Biztos nem mondana ilyeneket ha hetente elmosogatnál meg kiterigetnél. De amíg ott laksz, nem pedig egyszer, mert azt mondtam., te meg elhitted hogy egy mosogatástól megváltozik.

Biztos jó tanácsot adna, te meg nem fogadod el, azért mondja hogy azt csinálsz amit akarsz..Barátnőmet egy drogos anya nevelte, de még ő is szerette, ha nem is mutatta ki, mert épp fontosabb volt a drog. De mi nem tudjuk, mennyire szeretnek minket. Hiszen belőlük lettünk..Ha gyereked lesz, majd megérted.

Viccelsz? Az a szemétláda, amelyik engem nemzett, ilyen vita hevében ki is akart tagadni - mintha olyan sok mindene lenne, amiből kitagadhatna... Aztán persze jött a szánom-bánom, de akkor már én mentem a hivatalba kijelentkezni a lakásból (ahol rég nem laktam, csak az albérletben nem mjelentkezhettem be állandó lakcímként), az se tetszett, mikor kiszámoltam, mennyit költött rám és visszautaltam a kamatokkal együtt, hogy tegye, ahova akarja, jött a könyörgés hogy fogadjam el, mert hogy ő azt nekem szánta... természetesen egy szavát se hittem el.

A pénzét visszakapta, az egyetlen gyerekét elvesztette.

#5

Mesélj még!

Annak, aki privátban kért tanácsot, itt szívesen válaszolok.

Egyetlen megoldás van: költözés + anyagi függetlenedés amilyen gyorsan csak lehet. Nincs más kiút, megváltozni nem fognak, esetleg idővel beismerik, hogy hibáztak, általában túl későn, amikor már menthetetlen a szülő-gyerek kapcsolat.

Ha még nem költözhetsz: szorítsd össze a fogad és nyelj, mást nem tehetsz, és ezt a te érdekedben mondom, mert passzív vitapartnerrel szemben a másik fél előbb-utóbb beleun a saját monológjába, ez pedig az adott vitában az ő vereségét jelenti. Akarat kérdése minden, és ha ebből elég van benned, azt érsz el, amit akarsz. A titok annyi, hogy okosan kell csinálni.