A gyerekek miért "tartoznak" a szüleiknek bármivel is?

A család egy "csapat". Mindenki tartozik valamiféle felelősséggel a másik iránt.

Ideális esetben ez a kérdés fel sem merül. a család minden tagja koránál, helyzeténél fogva beteszi a saját teljesítményét a közösbe.

" megteszem ezt-azt, mert ezzel segítek a másikon, mert ezáltal a mi családunk erősebb csapat lesz"

Anyukám például eltörte a lábat 1 hónapja és most legalább 6 hétig nem állhat rá, szóval kb 6 hét fekvés, semmit sem tud érdemben csinálni. Rossz beteg. Állandóan feladatokat ad, amiket az elmúlt hónapokban ő nem csinált meg, mindennap főzet velem, miközben ő maximum heti 2x főz stb. Olyan ruhákat mosok ki amiket hónapok óta nem tálalunk mert a szennyes mélyén voltak, ott rejtegge kb őket, inkább vesz még 1 ládát mintsem mosson. Végzős egyetemista vagyok, igy nincsenek óráim, azért tudok itthon lenni vele. Felhoztam neki, hogy nagyon sok az elvárása, ne akarjon mindent velem csináltatni, ami a hanyagságának eredménye stb. mert nekem is van saját háztartásom amjt vezetnem kell és ott 1 poharat nem mosott el sose. Válasz: bezzeg ő mennyit éjszakázott mellettem, milyen finnyás gyerek voltam, mennyit voltam beteg stb. Ez kinek a hibája?? Az enyém?? Mai napig rosszul alszom és beteges vagyok, genetika, nem tehetek róla. Apukám alkalmatlan bármilyen segítségre, olyan mint 1 gyerek.

Nem tudom miért ez a hozzáállás. Generációs és tipik magyar dolog szerintem, de én más barátnőmtől sosem hallottam ilyet sőt volt olyan szülő akitől az ellenkezőjét. Alkati kérdés is. Van aki önző van aki kevésbé. Ráadásul az én szüleim sose voltak minta szülők, a saját kényelmük volt mindig az első aztán a gyerekek.

Az igazi, valódi szeretet az feltétel nélküli. Ha valakinek elvárásai vannak, az onnantól nem feltételnélküli szeretet. Még akkor sem, ha a szülők sokat megtettek a gyerekekért.

Jogalapja nincs semmiféle elvárásnak a szülői részről a gyerek irányába, azonban etikailag jogos igény, hogy legalább a gyerek ne tegyen ellene, azaz lojális legyen. Ne éljen vissza a szülői kedvességgel, stb.

Ugyanakkor a szülő, ha utólag hánytorgat fel valamit, mintegy kötelezettségként aposztrofál olyasmit utólag, ami a megtörténéskor nem volt feltételekhez kötött, az sajna manipulatív csőbehúzás és dráma, ami helytelen,

Valószínűleg személyiségfüggő is ez.Én elég nehéz körülmények között nőttem fel, volt ital, cirkusz...mégis hálás vagyok a szüleimnek,szeretem őket, meg nem bántanám egyiket sem.Pedig ez nem elvárás tőlük.Anya sokat mondogatta, hogy nem volt a legjobb anya...én mindig azt mondtam, de, mert akkor nem ülnénk mind a négyen körülötted.Négyen vagyunk tesók.

Anya sajnos februárban meghalt.Igaz két utcányira laknak szóval nincs távolság, napi szinten látogatom, most már csak apát.

40 éves vagyok, három gyerkőcöm van.Maguktól segítenek ha úgy van, a 19 éves fiam már nem velem lakik de minden alkalommal ölel, puszil mikor találkozunk.És minden nap találkozunk.Ha nem, hívjuk egymást.Nálunk ez a természetes.