Gyerekként ti is éreztétek, hogy a testvéreitekkel kivételeztek?

Nos, van egy öcsém. Főleg anyukám, de folyamatosan kivételez vele. Itt nem anyagi dolgokra gondolok, azt én is ugyanúgy megkapom. Gyerekként is éreztem, hogy mindig neki adott mindenben igazat, védte... de akkor még nem gondoltam, hogy a későbbiekben is megmarad. Már mindketten felnőttek vagyunk.

Öcsém megbukott általánosban, majd gimnáziumban is egyszer. Az érettségije 2-es lett mindenből. Az egyik tárgyból nem sikerült neki levizsgáznia.

Én mindig küzdöttem mindenből. Jó jegyeim voltak, "erős" egyetemre járok, vannak kitűzött céljaim. Tesóm nem tud egyedül tanulni, anyám keresgélt neki tételeket, órákat ült mellette és EGYÜTT tanultak. Sosem hagyta őt kibontakozni. Ha mondtam neki, hogy egyedül kellene tanulnia, mindig azt mondta, hogy ne szóljak bele, nekem is segített. Aha...hozzáteszem szerintem általános negyedik osztályában segített nekem tanulni. (bár én sosem igényeltem, hogy tanuljanak velem)

Anyám beszédéből még sajnos mindig érzem, hogy öcsémet preferálja, ez engem bánt, mert nem értem, hogy két gyerek közül miért nem képes mindkettőnkre egyformán nézni. Ha egy évben egyszer valamit megcsinál vagy segít valamiben, akkor ezt hallgatom, hogy "na bezzeg öcséd...". Apám szerencsére sosem kivételezett velünk.

Felnőtt fejjel még mindig rosszul esik ez, mert ezekkel az apróbb szavakkal folyamatosan bánt.