Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Mi vihet rá egy anyát, hogy egész életében rivalizáljon a gyerekével?

Több gyereke is van, férfiak is, nők is, már mind felnőttek. Közülük egyetlen nő van jutalmazva ezzel a kitűntetett figyelemmel, a középső gyerek, de már kiskora óta folyamatosan. Ki sem alakult az anya-lánya kapcsolat köztük, mert míg az anya terelgette, pátyolgatta a többieket, őt sosem segítette semmiben, sőt, akadályozta mindenben, amiben csak tudta.

Szerintetek mi zajlik le ilyenkor egy anya fejében?



 2018. szept. 26. 10:42  Privát üzenet  

A válaszok
Ki tudhassa eztet? Talán más apától van, ezért szivatja...

A válasz 25%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 56%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/8Időpont 2018. szept. 26. 10:53 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Néha csak a gyerek érzi azt hogy a testvéreit jobban szeretik...

A válasz 37%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 70%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/8Időpont 2018. szept. 26. 10:58 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Te vagy a gyerek mi? Mar csak azert mert latom kinullazod az összes valaszadot aki ir valamit ami amúgy lehetsegges de nem anyadat minositi.

Szerintem talan tole kerdezd meg.



A válasz 43%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/8Időpont 2018. szept. 26. 12:14 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Nálunk is ez a helyzet.

A válasz 48%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/8Időpont 2018. szept. 26. 12:55 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Azt eltaláltad, hogy a gyerek én vagyok, csak éppen nem pontoztam senkit, eddig itt sem voltam :) A kedvetekért felpontozok, véleményekre voltam kíváncsi, kaptam :D

Pont azért írtam harmadik személyként, mert tényekre vagyok kíváncsi, a többit már lerendeztem magamban, ez az egy kérdésem maradt nyíltan és valahogy nem hagy nyugodni. Hátha valakinek van tapasztalata.

Nagyon sok dolgot írhatnék, ha valakit nagyon érdekel van nyilvánvalóbb és durvább is, de maradjunk annyinál, hogy az összes testvérem közül én voltam az egyetlen, akinek soha nem lett bepakolva a táskája, senki nem segített tanulni, sőt, anyám nemcsak a jegyeimet nem tudta hanem azt sem, hogy mi történt a suliban. Soha nem kérdezte meg, kisiskolás koromban sem, csak nőttem, mint a gaz, egy szál dicséretet nem kaptam, szidást azt bőven. Nekem nem fizette a hobbijaimat, én nem mehettem sehova, nekem nem lehetett barátom. Mióta elköltöztem, ha elérek bármit és szóba kerül, dicséret helyett néma csendet kapok vagy témát vált. Olyan dolgokért is, amikért a testvérem előtte az egekbe marasztalta. Egyszer összefutott egy magántanárommal, aki mondta neki, hogy tehetséges vagyok a hobbimban, erre csak hümmögött mint aki nem hiszi el és sosem hozta szóba többet...

Már próbáltam beszélni vele, de a válasz mindig csak annyi, hogy ő soha nem kivételezett egy gyerekével sem és lezárja a témát. Ami tény és való, anyagilag mindig egyformán kaptunk, de számomra felfoghatatlan, hogy mit tettem, amiért ezt érdemeltem ki. Sok-sok évig jártam pszichiáterhez, mire visszatért az önbizalmam, azóta képes vagyok a hallgatást és a grimaszokat dicséretnek venni, megy is a szekér végre, de ezt még mindig nem bírtam megfejteni.



# 5/8Időpont 2018. szept. 26. 13:38 Privát üzenet

Ezt csak ő tudja igazán és a saját lelkiismeretével kell megbírkóznia amikor szóba hozod hogy te semmit nem tettél még se érezted amit kellett volna mert ő nem adta meg neked.

Szerintem erre soha nem fogsz választ kapni mert mi az hogy ő nem lenne jó anya ezért vagy azért.

Én úgy állnék hozzá hogy annyit adnék amennyit tőle kaptam, lesz idő amikor neki lesz rád szüksége lelkileg vagy bárhogy. Talán akkor elgondolkozik és észhez tér.

Egyébként együtt érzek mert a törődés a figyelem nálunk is elmaradt velem szemben főleg hogy nem is anyám nevelt.

Legyél büszke magadra az hogy ki lettél és miket értél el ez a legfontosabb :)



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 81%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/8Időpont 2018. szept. 26. 14:19 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nem hiszem, hogy ez rivalizálás lenne. Olyan, mintha téged nem akart volna, mintha csak kolonc lennél.

Lehet, csak besikerültél vagy megerőszakolták, vagy bármi. Ilyesmire nem gondoltál?



A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/8Időpont 2018. szept. 26. 15:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Nálunk apám csinálja ezt. Én vagyok az első, a lánygyerek, öcsém, a fiú, mindent megkapott szó nélkül, nekem meg jó, hogy a pelenkát nem számolja fel.

A válaszíró 79%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/8Időpont 2018. szept. 27. 09:57 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Normális egy 11 éves gyermeket egész napra egyedül hagyni?
Van akinek azért maradt ki az egyetemen az egész bulizás, szórakozás, mert otthon lakott a szüleivel és szigorúak voltak?
Mi a kiút ebből az egész helyzetből? Bocsi hogy hosszú lett
Szerintetek miert ilyenek a szuleim? Atleta vagyok, es sokak szerint egesz nagy tehetseg. Sok versenyen szep eredmenyt ertem el, de persze mint minden normalis embernek, nekem is...
Létezik olyan, hogy emiatt mentséget ad egy szülő a gyerekének minden "gaztettére" egész élete során?
Apám nemhogy egész hajnalban aludni, mit csináljak?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!