Mit lehet tenni, ha a párom volt felesége képtelen engem elviselni, és emiatt a közös gyerekük szív folyamatosan?

Utolsó nagyon jót írt: ideje a férfiakat is számon kérni a tetteikért...

Na, de visszatérve a kérdezőre. Én már látom lelki szemeim előtt a kérdező gondolatmenetét: faszi kipipálva (egyébként kinek kell olyan férfi, aki már elhagyta a feleségét, kisgyermekét? történelem ismétli önmagát), most már motoszkál az agyában, hogy milyen jó lenne, ha a végső szálakat is elvarrná. Ugyan nem mondja ki, de magát máris jobb anyának tartja a kislány édesanyjánál. Már csak a megerősítést várja, hogy "vegyétek már magatokhoz a felügyeleti jogot".

Kedves kérdező! Nálam van egy halmaza az emberek legaljának. Ebbe tartoznak azok a nők is, akik kisgyermekes, családos édesapával kezdenek. Lehet, hogy volt probléma a házasságával. De úgy esélye sincs megoldani, és újra közeledni a feleségéhez, ha egy ribikóka odadugja neki a nuniját. A férfi véleményezésébe hadd ne menjek bele. A másik: lehet, hogy a kislány szeret veled lenni, de SOHA, írom, SOHA nem fog téged jobban szeretni az édesanyjánál, hiába társasjáték, séta, miegymás. Ellened hangolja? Hát én se mondanék szépeket rólad! Egyébként általános tendencia, hogy ha neked is lesz sajátod, bizony a kislányt el fogod hanyagolni. Kár picsogni, hogy nem, mert igenis de, ha nem így lenne, logikai bukfenc lenne.

Egyet tanácsolok: húzd meg magad. Örülj, hogy lyuk van a valagadon. Semmi közöd nincs ahhoz, hogy a kislánnyal mit-mennyit-hogyan foglalkozik az édesanyja. Ha az én gyerekemet tanítottad volna meg olvasni 5 évesen, minimum szájba verlek, ugyanis igenis hátrány úgy iskolába kerülni. Inkább csináltasd már fel magad, aztán várd az eredményt.

Na, az exfeleség is gyorsan beregisztrált.

Legalább olyan szánalmas, mint amilyennek a kérdező lefestette. Nem irigylem a kislányát. De legalább az apjánál nyugi van.

"Egyébként általános tendencia, hogy ha neked is lesz sajátod, bizony a kislányt el fogod hanyagolni."

Ne magadból indulj ki.

És szégyelld magad, hogy ilyen ostoba és rosszindulatú vagy.

... a gyerekeket is szereti.

Mert így is lehet. És mert a gyerekem sem a tulajdonom.

A mostani párom jóképű, kifejezetten jó pasi, és igen, feltékeny vagyok, de igyekszem a kapcsolatunkat építeni, mindig tetszeni neki, és nem a többi nőt szapulom, ha nekik is bejön.

Ha valaki mégis elvinné, akkor soha nem is szeretett igazán. Ennyire egyszerű.

Láttam én már olyan pasit, akinek nem volt egy bombázó a párja, de megse lehetett "rossuba vinni". Mert szerette azt a nőt. Mert az tudott valamit, amit a többi nem.

Ha mindig másokat hibáztatsz a saját életed kudarcaiért, akkor nem fejlődsz sehova. Igen, van hogy az ember eleve hűtlen p@csöt választ. Akkor csiszolni kell az emberismereten.

Amúgy meg szimplán lejjebb lehet venni az arcból. Mert hisztivel meg egy pasit se lehetett megfogni. 😉

Fuu,tudom hogy régi a kérdés, de Én is nagyon hasonló helyzetben voltam évekig! Egy ilyen kapcsolatban lenni egyszerűen őrjítő,a magam részéről soha többé.

Nálam annyi volt a különbség,hogy nem miattam mentek szét,hanem már korábban.

Állandóan ment a cirkusz,a szuk@ nem szállt le rólunk, mindenhova jött utánunk,velünk,akaszkodott,nem lehettünk egyedül a kislánnyal.

Én nagyon szerettem Őt,és a barátomat is,ezért tűrtem ezt a szánalmas helyzetet, de később rájöttem, hogy a páromnak kellett volna erősebbnek lennie és lekoptatni azt az elmebeteget, sajnos ez nem ment neki.

Néha olyan volt mint egy szerelmi háromszög,a nő hol nyomult a pasimra,vissza akarta szerezni,hol pedig nekem mocskolta Őt( ha éppen volt valakije).Undorító volt, a pasim pedig gyenge és befolyásolható.

Én pedig egy idióta,hogy ehhez asszisztáltam.

Kedves Kérdező, érdeklődnék hogy azóta mi a helyzet veletek.

Mi szerencsére szétmentünk, remélem nálatok jól alakult minden, már amennyire egy ilyen gyalázatban ez lehetséges.