Középső gyerek szindróma?

Szerintem a középső gyerek szindrómára inkább az elhanyagolás a jellemzőbb, nem az ilyen szintű hátrányba sodrás.

"Nagyon rosszul voltam, magas lázam volt, hánytam stb. Ennek ellenére anyukám elvárta, hogy elvigyem őt a boltba, mert neki nincs kedve vezetni, takarítsak ki, segítsek főzni, amit máskor nagyon szívesen megcsinálok, de most tényleg nagyon rosszul éreztem magam."

Én inkább megkérdezném legközelebb, mikor hugica lebetegszik, hogy "na, miért nem főzöl inkább? Nekem is kellett, amikor beteg voltam, pattanj." de így az anyád előtt, hogy vegye már észre magát.

Igy a masodik hsz-ed alapjan,a radai rosseb foglalkozna veluk.. Anyad reszerol ez szintiszta kihasznalas.. A hugodra is mi szukseged..megutott? Ott lett volna annyi a kapcsolatnak...

Ne legyel ilyen mimoza mar..

Javítom, elég fontos lett volna tudni, hogy a kisebbik már más apától volt. Az első gyerek pedig hát... történjék bármi, ő az első. Ez több, mint sima középsőgyerek szindróma.

Szerintem meg kakild le a hegyibeszédet, olvass be, és ha elkezdni játszani a szentfazékot, hagy fakképnél. A húgodtól nem félnék, lenne még egy ok, amiért nem kell vele már foglalkoznom, mert nem igazán érdemeli meg. Az ágyat nyomva meg nem hinném, hogy kezet emelne rád.

Te se szereted igazából őket, igazából egy normális családban nincs olyan, hogy így kihasználjuk a másikat, illetve el lehet mondani, ha valami bánt.

Kedves Kérdező,

A születési sorrend elmélete c. könyvben találsz számodra hasznos infót a helyzetedről.

Ismerős... Én legidősebb vagyok a családban és velem legalább ennyire nem foglalkozik anya. Apa viszont kifejezetten szivesebben van velem.

Ennek az lehet az oka hogy a nővéred az első gyerek aki nagyon emlékezetes lesz a szüleidnek, a húgod pedig mindig marad a legkisebb pozícióban. Sajnos ennek az a rendje...

Ennek semmi köze ahhoz, hogy hanyadik gyerek vagy. Szimplán arról van szó, hogy anyud valamiért nem csipáz, sajnálom, pedig egy értelmes, rendes embernek tűnsz. Nekem egy nővérem van, szóval én elvileg az “elkényeztetett kistesó” lennék, de ehhez képest ő a támogatott, imádott gyerek, én meg oldjak meg mindent magamnak.

Egy példa a sok közül: nővéremnek fizették a főiskolát(7 félév összesen 1 millió 400 ezer forint volt, plusz egyéb költségek), én állami támogatotton vagyok egyetemen, szóval nem kell fizetniük. Adódott egy lehetőség, hogy beköltözhetek az unokatesómék lakásába Pesten a belvárosba, 5 perc sétára az egyetemtől, kaució nincs és mindössze 50 ezer + rezsi havonta. Ez olyan lehetőség, amit az ember egyszerűen hülye lenne kihagyni, azelőtt napi 3-4 órát töltöttem utazással, vonatkésések miatt sokszor ennél is többet. Erre apám mit mondott? Ő egy forinttal sem fog többet adni, mert szerinte felesleges beköltöznöm. Havi szaros 25 ezer forinttal támogat, pedig mérnöki vezető egy német cégnél, gondolhatod, mennyit keres. És ezt van pofája úgy mondani, hogy közben nővérem suliját végig fizette, meg az összes nyelvvizsgapróbálkozását, volt már vagy 5-10x, nekem meg minden meglett elsőre. És ennyire értékelik a szorgalmam. Ja és nővéremnek felajánlotta, hogy bármikor ad neki kölcsönt, nekem ilyet sosem mondott.

Másik példa, 2-3 évig könyörögtem nekik, hogy kapjak új ágyat. Mivel most már beköltöztem a lakásba, így nem kell, de nővérem meg most kapja azóta a második új szobabútor-szettjét. Kösz b.azmeg. Szóval igen, sajnos vannak ilyen genyó szülők, én már ráuntam a folytonos veszekedésekre emiatt, úgysincs értelme, mert azt hozzák ki belőle, hogy én vagyok a hálátlan. Ahogy te is írtad.

Én ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy egy 50 éves fazonnak havi 300-400 ezerért “dolgozok”. Ha érted a célzást. Sajnos diákmunkából és a szüleim minimális támogatásából nem tudnám eltartani magam.