Ugyanolyan nehéz feldolgozni egy szülőnek a gyermeke halálát akkor is, ha az már felnőtt volt?

Szerintem igen.

Nincs különbség, akkor is a gyereke, akárhány éves is.

Szerintem minél idősebb,minél több emlék,annál rosszabb.

Ha depressziós vagy, haladéktalanul - holnap!-fordulj pszichiáterhez, de akár még ma hívjál föl telefonos lelkisegély szolgálatot! Ne tedd tönkre a szüleidet, az egész életükben élő halottak lesznek! A lelkiismeret-furdalásról, hogy mért nem vették észre, nem beszélve! Ha problémád van, keress segítséget! [link]

Ismerek olyan akinek 2 gyerek volt.. Egyik 24 másik meg 7 évesen halt meg...Szörnyű volt nekik és ugyan annyira fájt

Erre nem lehet tárgyilagos, tárgyszerű választ adni, mivel az érzelmi reakciókat nem lehet egészen pontosan detektálni, mérni, számszerűen kifejezni. Talán, ha az ember olyan tevékenységet, munkát végez, amiben "szublimálni" képes az érzelmi reakcióit, akkor talán ott lehet alkotóképesebb, mintegy ezzel "ellensúlyozva" a biológiai, érzelmi téren bekövetkezett "kudarcélményét". Itt most csak felrémlett bennem néhány olyan művész, aki elvesztette a gyerekét (akár hány éves is volt) és mégis 70+ évesen is alkot, persze van ellenpélda is, aki nem bírta feldolgozni a történteket. Talán az öngyilkossággal foglalkozó pszichológusok ismernek felméréseket arra vonatkozóan, hogy van-e különbség a szülők élethossza között attól függően, hogy hány éves volt a gyerekük, amikor meghalt.

Amikor a nagymamám meghalt (69 évesen), a dédimamám még élt (92 éves volt ekkor). Borzalmas volt hallgatni, ahogyan sír, és - mivel 2005-ben a nagymamám testvére is meghalt, - csak ezt hajtogatta: "Isten mind a két gyermekemet elvette, engem meg itt hagyott!". Majd megszakadt a szívünk, és ilyenkor nem lehet megnyugtatni az embert, ami szerintem teljesen érthető. Úgyhogy nem, egyáltalán nem a "gyerek" életkorától függ.

Szerintem sem függ életkortól. Ha meghal a gyereked, az ugyanúgy fáj 2 éves korában mint 27 évesen.