Valóban nem megfelelő értékrend ez a gyerekneveléshez?

Ha mondjuk az anya eleve kisigényű típus, tehát értékeli az apró dolgokat, a szándékot, ha mondjuk valami apróságot kap ajándékba (vmi ruhadarab, kozmetikum, éttermi vacsora) annak is ugyanúgy örül, arra törekszik a mindennapokban, munkahelyen, hogy kiegyensúlyozott legyen, nem arra, hogy mindenáron feljebb léphessen a ranglétrán, inkább választja a szabadnapot túlóra helyett, nyugalmat a plusz pénz helyett.

Illetve ezt az értékrendet szeretné átadni a gyereknek is. Hogy a nyugalom/boldogság/lelki harmónia belülről jön, nem pedig tárgyak/mások elismerése/rengeteg pénz váltja ki.

Régen azonban olyan vélemények érkeztek erre, hogy nem biztos, hogy az a gyerek is így akar majd élni, és nem biztos, hogy boldog lesz majd a turis ruhával, kínais cipővel meg az erdei sétával, balatoni nyaralással, buszos kirándulásokkal, főleg ha a környezetében nem ezt látja.

(Fontos kiemelni, nem nélkülözésről van szó, hanem szándékos minimalista életvitelről. Tehát lehetne annyi ruhája, amennyit szeretne, csak nem a legdrágább, utaznának nyaralni/külföldre, csak nem repülővel és luxusszállodába....)