Nem szeretem a szüleimet? Létezhet?

Szüleim nagyon zárkózottak. Elvannak a saját kis világukban, a saját világnézetükkel és bármi ami attól különbözik azt lenézik. Ha ember akkor meg le is hülyézik.

Semmi nem jó nekik. Nővérem egyetem alatt összejött egy 35 éves férfival. Semmi nem tetszik anyáméknak. A kora, az életmódja, a világnézete (szerintem irigyek is, mert jobb módú, mint mi). Mostani divatú nagy szakállat hord. Szüleim meg innentől kezdve bárkin meglátnak olyan szakállat, az az ember nekik onnantól egy utolsó mocsok szemét. Nyiltan nem mondják ki, persze, csak ahogy ránéznek meg beszelnek róla, a hangsúly.

Én "mintagyerek" vagyok kvázi, csinálom az egyetemet, mellette beléptem szakkollégiumba és vezetőségbe is bekerültem. Rengeteget fejlődtem, és végre vannak barátaim. De az se tetszik nekik. Szapulják meg lenézik az egészet, mert szerintük csak az egyetemre kellene figyelnem (sose jártak egyetemre mégis érdekes módon annyira jól ertenek mindenhez hogy hihetetlen)

Mikor kissebbek voltunk, (inkább amíg nem kerültünk ki a világba) addig jó viszonyban voltunk. Mióta kikerültünk az általuk felépített kis burokból, többször is visszakűldte számomra az élet, hogy k_rvára nem úgy mennek a dolgok ahogyan lefestették nekünk.

Letezhet, hogy emiatt nem szeretem őket? Más a viszonyunk mostmár, és sok jót sem tudok rájuk mondani. Igen anyagilag megadtak sokmindent, de helyette jobb lett volna ha életrevalóságot és helyes világképet adnak.