Mi a véleményetek ha szülők és szintén családos gyermek együtt él egy ikerházban?

Személy szerint nagyon irigylem azokat akinek jo a kapcsolata a szüleivel,es tudnak békességben együtt élni.

Az en peldamrol tudok irni.Epitkeztunk úgy volt addig megyünk albiba.Anyosom felajánlotta hogy miért dobnank ki feleslegesen azt a penzt,lakjunk addig nálunk.(3 honap volt)Jol szitualtak,nagy házzal.Jóban vagyunk,10 ev alatt ha 1x volt nezet elteresunk,de akkor se működött az együtt éles.Mindenben probaltam magam oda tenni teljesen,csak vendeg voltam az o hazukban,de mas generacio vagyunk,ok már fekudtek este 8 kor mi meg akkor voltunk elemunkben.Mentem le pisilni,és ramszoltak/ránk hogy ne jarkaljunk annyit mert nyikorog a lépcső,ez a cigizesre is vonatkozott.Segiteni akartam mosogatni,fozni,teregetni,de egyik sem volt jo ahogy en csinaltam.Volt nekik autonata mosogepuk meg a kevero tarcsas meg a cenrti.Nem moshattam az automataval mert nekunk nem lesz penzunk olyanra,tanuljak meg a hagyomanyossal mosni.Amugy az volt az elsok kozott amit vettünk.Hónapokkal később derült ki hogy ő minden este bejarkalt hozzank és kikapcsolta a tv -t,becsukogatta az ablakokat,amíg mi aludtunk.És akkor tette hozzá hogy alvashoz legalább egy bugyit vehetnek fel.Annyira elszegyeltem magam mint meg sose.

Nagyon jó a szülőkkel a kapcsolatom és nem, nem tenném.

1, Nem tudok elképzelni olyan élethelyzetet, amit megkönnyítne ez. Mert lehet, hogy ingyenszitter lenne itt-ott, de a túlzott küzelség végül mínuszba hozhat ki számos konfliktushelyzetet.

2, Ikerházba senkivel sem költöznék, mert a falszomszéd és a megosztott kert számos konfliktus forrása, amit megnéznék, hogy tárgyalsz le mondjuk apáddal, ha valami miatt sértve érzii éppen magát. Olyan ez,mint haverral dolgoztatni: amíg minden rendben megy, addig ok, de hogyan kéred számon? Sokkal nehezebben.

Egyszerűen fölösleges súrlódási felületet ad egy ilyen szitu, ami összességében csak nehezíti az életet. Gondolj bele: csak jószándékból apád nálatok is megmetszi a fákat, kérdés nélkül, és leosztja a férjed, hogyan kellene a saját portáját rendeznie. Anyád kérés nélkül csakátszalad egy pillanatra, nehezítve sütivel, amit direkt nektek sütött, hogy hiába alkalmatlankodik éppen, ne tudd kirúgni, mert milyen hálátlan bunkó vagy te. És egyébként is, minek kertipartiztatok olyan sokáig, ők nem tudtak aludni.

Soroljam?

Ikerházat soha.

Arra berendezkedni felnőttként, hogy "megkönnyíti az életem" anyuapu közelsége, ingyenszittersége meg főzése: soha. Az nem felnőttség.

Lehet msáról álmodozni, ritka kivételként össze is jöhet, de ez csak kivétel. A gyakorlat azt mutatja, hogy 4 felnőtt ember eltérő életvezetését, felfogását, tiszteletét egy más iránt, egymás határainak, szabályainak és személyének tiszteletét mission impossibile összeegyeztetni.

Emberfüggő. Van olyan család, ahol ez szépen tudna működni, van ahol nem.

Én semmi pénzért nem vállalnám ezt be. Még a saját szüleimhez sem szeretnék ilyen közel lakni, az anyósomhoz meg pláne nem. Szerintem nem egészséges, egyszerűen kell a saját intim szféra.

A szüleim messze élnek tőlünk, viszonylag ritkán találkozunk, jó a kapcsolat. Anyósommal egy városban élünk. Nem mondom, hogy rossz a kapcsolatunk, de nem vagyunk túlságosan közeli viszonyban sem. Fura és idegesítő a személyisége számomra. Pár órára oké, de soha nem élnék vele egy házban.

Nem vállalnám be. Egy fiam van másfél éves. Volt egészségügyi gondom ami miatt két hétig szüleimhez kellett "költöznöm" a gyerekkel, mert férjem nem tudott annyi szabadságot kivenni, én pedig nem tudtam egyedül a gyereket még felemelni sem. Nagyon jó a kapcsolatom anyukámmal és apukámmal is, de alig vártam hogy két hét után eljöjjek onnan. Nem tudnék együtt lakni velük azokutan hogy tudom milyen a szabadság és a külön élés. Ez a természet rendje, a gyerek kirepul, és nem lakik együtt szülőkkel. Meg ikerhazban sem. Az is együttélés. Laktam ikerhazban, és panelban is. Most kertes családi házban lakunk, ez az igazi, senkivel nem kell közösködni a magunk urai vagyunk.

Én 26, férjem 27 éves.

32 vagyok, ilyen helyre születtem, most is így élek a sajàt családommal ès a párom mamája is így él a fia családjával. Mintha sima szomszédok lennénk. Normális kapcsolat van mindenki között.

Szerintem semmiben sem másabb, mint a panel

(Plussz nálunk a település 1/3-a ikerházakból, 1/3-a pabelból és 1/3-a "sima" kertesházból áll)