Te hogyan dolgoztad fel Édesanyád halálát?

Mit jelent az, hogy "feldolgozni"? Hogy többet soha nem jut eszembe? Hogy soha nem szomorodom el, ha eszembe jut és olyan a hangulatom?

Komolyan érdekel, nekem 2 éve halt meg anyukám, és megtanultam együtt élni evvel, ami szerintem egyenlő a feldolgozással. 30 év múlva is szeretni fogom, és lehet, hogy akkor is lesz olyan nap, mikor érzékeny leszek, és sírok miatta. De ez a szeretet ára. Egy embert nem lehet feldolgozni, örökre velünk marad.

Nem hiszem, hogy ezt nagyon fel lehet dolgozni. Inkább együtt élni vele.

5 évvel ezelőtt halt meg, rákban. 13 voltam akkor.

F

Egyenlőre még sehogy.

Most február 2-án lesz 2 éve, hogy meghalt 56 évesen, 12 évig küzdött a daganattal.

Az első pár hónap maga volt a pokol. Dühöngtem, haragudtam mindenkire. Aztán utánanéztem a gyászfolyamatnak és felfedeztem saját magamon az összes leírtakat.

Nálunk a karácsony volt az év legszebb ünnepe. Azóta apával nem tartjuk a karácsonyt. A karácsony teljesen semleges lett számomra. Viszont, ha otthon online rádión meghallok egy ilyen zenét, elbőgöm magam. Régi filmeket nem is tudok megnézni.

Most már eljutottam odáig, hogy örülök, ha anya fényképeit nézem, mert olyan, mintha még mindig ott lenne mellettem.

Én most 28 éves vagyok. Elhatároztam, hogy idén szakemberhez fordulok, mert fiatal vagyok és nem élhetem így az életemet.

Fáj nagyon, nagyon sokat sírok. 2017 nyarán elkezdtem naplót írni, kiírom magamból a fájdalmaimat.

Párom nagyon megértő, ő 12 évesen veszítette el anyukáját agydaganatban.

Kérdező, részvétem, borzalmas lehetett ezt átélni. Velem is van ilyen, hogy bevillannak részletek. (Anyumnak elkezdett fájni a feje, lefeküdt pihenni, elvesztette az eszméletét, kórházba került, benn volt egy hétig eszméletlenül és meghalt. 51 volt.)

Bevillan, ahogy a nevelőapukám a nyakamba borul, vagy a tesóm mondja, hogy többé nem fogja látni Anyut. Régen többet villantak be ilyenek, most már nem annyira.

Amit írtál, az valóban rossz, ilyen nagy veszteség után rögtön ügyeket intézni. Fel se fogod, mi történik, az ügyintézők érdektelenek, nekem egy érzelemmentes "részvétem"-et sem mondott egyik sem.

Nekem a legfájóbb dolog az volt, mikor megtaláltam olyan dolgokat, amik tervek voltak a jövőre. A naptárába beírva tárgyalások, szabadságok, a szekrényében cuccok, amiket a névnapomra vett, csak már nem tudta odaadni. A varrógépben az a cérna, amit használt. Félbeszakadt egy élet, és neked kell elpakolni ezeket a megkezdett dolgokat.

Remélem, neked is könnyebb lesz idővel.

Nem ismertem őt,mert elhagyott még kisbaba koromban, de mélyen megrendített mégis mikor megkaptam az értesítést a haláláról.

Úgy halt meg ahogy ő bánt velünk, magányosan és egyedül, ez pici elégtétel volt számomra amit szégyellek és nagyon sajnálom mint embert, anyaként nem tudom elfogadni sohasem amit tett.

Őrzöm a többi halottammal együtt a szívemben, mást nem tehetek.