Titeket mennyire vertek a szüleitek? Szerintetek ami velem történt átlagos, vagy nem lett volna szabad megtörténnie?

Én egy igen beteg családba születtem.

Az anyám mentálisan gyenge volt, az apám pedig agresszív, és szexmániás. Ritkán voltak normális pillanatai. Kisgyerekként azt gondoltam, hogy mindenért az ital a hibás. Nem mondanám alkoholistának, de sokszor ivott, de nem volt benne rendszeresség. Engem és anyámat is vert, s mindig azzal fenyegetőzött, hogy megver. Valamint tud ő úgy odacsapni, hogy annak nyoma ne maradjon.

Először tanyán éltünk, s ott is volt sokszor, hogy részegen jött haza. Előfordult, hogy anyám letérdelt elé, s úgy könyörgött, hogy ne verje meg, miközben én magamra húztam takarómat, és az alatt sírtam, és bíztam benne, hogy létezik Isten, és meghallja a sírásomat, és megment. Nem tette.

Miután beköltöztünk a városba, onnantól szokásossá váltak a péntek esti dajdajozások. Volt, amikor vicces részegként jött haza apám, volt amikor agresszívként, de volt, amikor csak be kellett fektetni az ágyba. Ott is kaptam sokszor rendesen mindenféle apró dologért. Volt, hogy inkább kifogást keresett, hogy tudjon bántani. Ha kiesett a villa a kezemből azért kaptam, vagy ha felborult a sótartó. De olyan is volt, hogy kitalált valamit, és megpróbálta rám bizonyítani, és azzal érvelt, hogy ne nézzem őt hülyének. Az egyik legtöbbször használt "trükkje" az volt, hogy valamivel elkezdett csesztetni. Általában pitiáner dolgok voltak, s amikor kellően felcseszte az agyamat, akkor visszaszóltam, vagy emelt hangsúllyal próbáltam megvédeni magamat, és akkor jött is a pofon, hogy én mit képzelek magamról. De előfordult, hogy megvert szíjjal.

Egyszer aztán túl sokat ivott, és mivel szétvert mindent az albérletben az anyám azt hazudta neki, hogy megpróbált engem megfojtani, ami persze nem volt igaz. Az igazság az volt, hogy aznap azért nem tudtam leszúrni nagy késsel mikor elaludt, mert anyám aznap nagytakarítást csinált, és elpakolta a késeket. Másnap volt nagy hisztéria, és azt mondta nem iszik többet. Nem ivott. Én azt hittem minden helyrejön, de ezek után ismertem meg, hogy nem az ital miatt volt ilyen, hanem azért, mert alapból is ilyen volt.

Elköltöztünk egy másik helyre, szinte önálló lakrészt kaptam, s ezzel elindult egy másfajta pokol részemről. Az anyám úgy érezte nekem kell kiönteni a szívét, és állandóan arról panaszkodott, hogy milyen az apám. Mit csinál vele, mi az, amit akar tőle. Meg, hogy mennyire szexmániás. Mindezt egy 10-12 éves fiúnak. Már akkor utáltam őket, de aztán szépen beszorultam a szobámba, hiszen amikor hazajött inkább nem mentem át, mert nem akartam semminek a tanúja lenni. Amikor pedig bekötötték az internetet, akkor viszont elindult az online pornó korszaka. Állandóan azokat nézte, s ha átmentem, akkor gyorsan lekapcsolta, de láttam mit nézett. Ilyenkor pedig jöttek a látszat indokok, hogy miért ordibál velem.

Tinédzserként csak zsarolni mert a veréssel, de bántani nem mert, mert szerintem látta, hogy már kezd múlni a hatása, ami az táplált, hogy féltem tőle. Aztán egy idő után elkezdtem neki visszaszólni. Anyám persze nem tett semmit, s mivel annyira sajnáltam képtelen voltam elengedni az egészet, és lelépni a fenébe, hogy egye meg magának, amit főzött. Hiszen tudta nagyon jól, hogy milyen volt, és ennek ellenére így vállalt gyereket vele. Ezért valahol mindig elítéltem. Elkezdtem dolgozni, de itthon ragadtam, mert rendőrt játszottam, és sokszor anyám és ő közé álltam. Akkor már apám félt tőlem, és anyám is sokszor mondta, hogy ha nem laknék itthon már rég összeverte volna. Egyszer elég durván elfajult apámmal a vita, hogy nem kicsi kellett, hogy megüssem. Szerencsére soha nem tettem, de nagyon sokszor mentálisan nekimentem, hogy a végén még ő volt az, aki bőgött.

Szétmentem, de anyám ismét összeszedett egy szerencsétlen mentális csődöt, akivel hasonló problémák vannak mint az apámmal. De anyámnak az apám a hasonlítási alap, így csak annyit lát ebből, hogy nincs verve és kész. Én nem ezt látom, és tavasszal készülök lelépni itthonról, mert sajnos addigra gyűlik össze a pénzem.

Sajnálom, hogy nem léptem le előbb, és nem szakítottam meg mindenféle beteges kapcsolatot velük, és nem gondolkoztam el azon, hogy nem nekem kell teherként viselni azt, amit a szüleim a vállamra pakoltak. A viselkedésemben észreveszem, hogy mik a hibák. Sokszor nem merek kiállni magamért, mert félek, hogy elönti a düh az agyamat, és nekimegyek annak, akivel konfliktus alakul ki. Ezért sokszor hagyom, hogy bántsanak, mert azt hiszik, hogy gyenge vagyok és félek. Félni félek. Félek attól, hogy olyan leszek, mint az apám, és egyszer elpattan egy húr, és valakinek úgy nekimegyek, hogy csak ütöm és ütöm, és ütöm.... még nem tud felállni a földről. De azt gondolom én jobb ember vagyok ennél.

32/F

Kérdező, hozzám eljöhetsz cicát simogatni.:)

Egyébként a sporttal sok feszkót le lehet vezetni, de az se lenne utolsó, ha lenne 1 aranyhalad vagy valami, amivel tudatosan oldod a gátlást!

Sajkos igen, itt a gyakorin olyanokat olvasni, ami pszichologusok álma!

u.i:

Jaaj úgy értettem az aranyhalat, hogy elkezdhesd gyakorolni,hogy egy állat felelősség, törődés "nem bántjuk" stb.

Engem anyám szeretett verni szijjal rendszeresen .

Úgy raktam a szijakat hogy a kevesbe fájó essen kézre neki.

Azt 16 éves voltam amikor rettenetesen elvertem. Egyetlen ember volt anyám akit megütöttem de ő kapott rendesen.