Terhes lettem, nem kéne elmondanom otthon? Annyira rossz
20 éves vagyok, nem élek teljesen külön a szüleimtől még. Vagyis van lakásom, de hetente, kéthetente hazamegyek hozzájuk, ott alszom pár napot, azt érzem még mindig az otthonomnak igazából. Azt tudni kell, hogy egyke vagyok, és úgy nőttem fel, hogy rengeteg szeretetet kaptam tőlük, nem olyan szülők voltak, akik előtt titkolóznom kellett volna, vagy akik az ellenségeim lennének. Tehát elég szoros a kapcsolatunk. Viszont volt egy srác, akit ők nagyon nem kedveltek.
Hogy nem hozzám való, ne foglalkozzak vele. Tényleg nem az a típusú fiú, akit hazavinnék a családi ebédekre, vagy aki mellett a jövőmet képzelem el. Viszont így a kötetlen dolgok jól működtek vele, csak azt mégsem mondhattam a szüleimnek, hogy szexelni járunk össze... Így inkább azt mondtam, hogy lekoptattam végleg, de titokban elég sok időt töltöttem vele. Most pedig kiderült, hogy terhes vagyok, nagyon magamba zuhantam. Csütörtökön megyek az orvosomhoz. Nem tudom, mit tegyek... Még sosem volt semmilyen vizsgálatom a szüleim (vagy legalább anya) tudta nélkül, mindig jött velem mindenhová, az ilyeneket mindig ő intézte. Nagyon kivagyok borulva az egész helyzettől. De azt sem szeretném, hogy csalódjanak, amiért hazudtam nekik.
válasza:"Három dolgot vettem figyelembe, amikor eldöntöttem, hogy rendszeresen akarom az életemben. Hogy hogy jól nézzen ki, milyen az ágyban, és hogy legyen pénze"
No commentes erősen...
"annál szerintem nincs kellemetlenebb, mikor a számlát felezni kell, vagy amikor BKV-zni kell hazafele"
De igen, van. Pl. az a helyzet, amelyikbe így kerültél.
"Nem az érdekelt, hogy mennyire jó ember ... Sőt, még 16 évesen sem ezt néztem az első barátomnál."
És erre még büszke is vagy...
"Szerintem a nők nagyrésze nem így keres a kötetlen szexhez partnert."
A nők nagy része egyáltalán nem gondolkodik "kötetlen szexben".
"És ha "úgy reagál", akkor nekem hirtelen lesz diplomám, állásom, és nem szeretnék majd többet világot látni és szórakozni rendesen?! Hirtelen vágyni fogok a nyugis, otthonülős életstílusra? Vagy ha esetleg később gondolja meg magát, és közli a gyerek 3 hónapos korában, hogy hoppá neki ez mégsem tetszik, akkor lehetek egyedülálló, 21 éves anyuka? Csodás kilátásaim lennének."
Ha a te szüleid is így gondolkodnak, akkor semmi gond, simán mondd el nekik az egészet, még csak ki se lesznek akadva. Ha viszont nem, akkor gondolkodj el rajta, és beszéld meg velük, hogy vajon miért nem, hátha rájössz valamire.
"Hetente, kéthetente találkozunk egy éjszakára, ennyiben merül ki a kapcsolatunk. Ez nem biztos alap a gyerekvállaláshoz. Eltér a véleményünk szinte mindenről, egyedül az ágyban vagyunk jó páros. Az pedig kevés ahhoz, hogy közös jövőnk legyen."
Az bármihez kevés.
"Nem, akkor sem lesz."
De igen, lesz. Mert onnantól kezdve az én lelkiismeretemre van bízva, hogy válaszolok-e, és ha igen, mit.
"nem azt kérdeztem, hogy szerinted szüljek-e, tegyem-e tönkre a testemet, az életemet és a jövőmet, vagy sem"
Attól még leírhatom, hogy mit gondolok. Mellesleg nem csak neked ír, aki ír, hanem mindenki másnak is, aki (talán csak évtizedek múlva) olvassa (majd). Amit kérdeztél, arra pedig az a válasz, hogy de.
válasza: válasza:Valóban elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől. A Kérdezőnek még mindig joga van eldönteni mit szeretne.
Kérdező! Elmondtad otthon? Vagy inkább titkolni szeretnéd?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!