Szerintetek van oka felháborodni egy szülőnek azon ha a felnőtt gyereke plasztikai műtétre megy?

Már bocs, de elég s3ggfej szüleid vannak..Gondolom az anyádnak nincs ilyen problémája, szóval könnyű azt mondogatnia, hogy jajj, minek azt megműttetni..

Szerintem ha van rá pénzed és úgy érzed, jobban éreznéd magad a műtét után, csináltasd meg.

Én tudom milyen rossz úgy élni ha valamit nem tudsz elfogadni. Nálam az volt a gond, hogy túl nagy melleim vannak. Mindig kicsinyíteni akartam. Mondták, hogy fogyjak, és mellből is fogyni fogok. 160 cm és 57 kiló voltam, de így hatalmasak maradtak a melleim.(95/B) (genetika)

Én is elmentem plasztikai sebészhez mellkicsinyítő műtétre. Megvolt rá a pénzem, végül nemet mondtam. 2 okból is. A pénzt inkább gyűjtöttem tovább, hogy lakást tudjak venni. A plasztikai sebész elmondta, hogy akár nagyítják akár kicsinyítik a mellet, szilikon kell bele. Azt viszont X évente cserélni kell ami megint pénzbe kerül. Én valamiért azt hittem, hogy egy alkalmi műtét lesz, és többé nem kell foglalkozni vele. De nem. Minden szilikon cserénél újabb kis vagyont már nem igazán fizetnék.

Még valamit. Az ember megtalálja élete párját is akinek úgy tökéletes a tested ahogy a sors megalkotott.

Felháborodni talán nincs okuk, de véleményük lehet. Én megértem őket valahol.

Én férfiként mondom, hogy egy nőt se a melle miatt szerettem vagy nem szerettem. Igazából nincs nagy jelentősége. A másik, hogy most érezheted úgy, hogy ez az oka a boldogtalanságodnak, de utána találsz magadon más "hibát", és akkor a fenekedre, hasadra, orrodra fogod majd a boldogtalanságod. Pár év múlva úgyis rájönnél, hogy nem lett jobb az életed ettől.

én megműttettem a mellem, nem beszéltem róla a szüleimnek előtte, mert sejtettem mi lesz a véleményük. aztán mikor lábadoztam műtét után telefonon mondtam el, mikor felhívtak, hogy korházban vagyok. aztán ledöbbentek, de nem lett belőle botrány, apámon azért látszott, hogy aggódik, meg feleslegesnek tartja, bár nem vágta a fejemhez. elfogadták és kész. a te szüleid is kénytelenek lesznek elfogadni, nem műthetik ki belőled.

szerintem mindenképp műttetsd meg ameddig még fiatal vagy. mondd azt, hogy elutazol. azért azt remélem tudod, hogy valakinek kb 1 hétig vigyáznia kell rád.

Oka mondjuk pont van arra, hogy felháborodjon, hisz egy szülő évekig abban a szerepben él, hogy megmondja a gyerekének, hogy mit csinálhat és mit nem. Sajnos sok szülő meg is reked ezen a szinten és nem képes elfogadni, hogy a gyereke felnőtt és önálló akarattal bír.

Ha anyukád normális lenne, akkor már 16-17 évesen elvitt volna orvoshoz, amikor még TB alapon megcsinálták volna neked. De nem tette meg, ilyen alapon csodát már ne várj.

Próbáld meg letojni, csináltasd meg a műtétet, ha meg túl vagy rajta pikk-pakk el fogja felejteni, hogy mi történt. Utólag már ő is könnyebben el fogja fogadni, mert rájön, hogy már megtörtént, nem tud rajta változtatni úgysem.