Hogyan oldják meg felnőtt gyermekeitek a lakhatást?

Hát eléggé felelősek ezért a szülők. Én nem értem 24 éves létemre azt, hogy nálam idősebb emberek hogy nem gondolnak a jövőjükre és a gyermekeik jövőjére. Sokan, akik ennyi idősen már külön élnek, abban benne van a szülő segítsége is vastagon. Ne legyünk már naívak! :)

Megkérdezhetem, hogy miért nem segítettetek nekik már az elején? Mi volt fontosabb, mint a gyerekeknek félrerakni?

Egyébként ez a szülőkre is hatással lesz a későbbiekben, mert nem fognak tudni nektek segíteni meg sokmindent bebiztosítani így, amikor majd rájuk lesztek szorulva, mivel nekik sem lesz miből adni.

Ezt vagy megalapozzák előre az emberek, vagy marad a hitel és a szívás egy életen át. Ez van.

Én felelősség teszem érte a szüleimet, és azon vagyok, hogy mindent megszerezhessek magamnak, ami kimaradt. Majd, amint gyerekem lesz, már babakorától gyűjteni fogom neki a pénzt, hogy valamivel útjára indítsam.

Nem hiszem, hogy a szülő feladata lenne. Felnevelted őket maradandó sérülések nélkül, szereztek szakmát, a többi rajtuk múlik.

Ettől persze még segítheted őket erődhöz mérten, de nem a te felelősséged.

Én is albérletben vagyok lassan negyven évesen.

Nekünk a szüleink vettek lakást (bár pár éve még sokkal olcsóbb volt), de egyébként világ életükben nekünk tettek félre a testvéremmel, de nem úgy zért, hogy nélkülizniük kellett volna.

De pl. a párom szülei semmivel sem segítettek neki, még az egyetemet sem fizették, sőt, elötte kikötötték, hogy ha fizetősre megy, akkor semmiképp nem adnak neki pénzt. De azért cigire van pénz havonta 50ezer.

Szerintem ez már a másik véglet, én az ilyen szülőt nem tudom megérteni.

De azt is meg tudom érteni, ha nem tudnak lakást venni, nem mindenki keres jól (Igaz apukám két kezi munkával gyüjtötte össze a pénzét, nem az ölébe hullt). Egyedül meg pláne nehezebb. Én nem hibáztatnáma szüleim, ha nem vennének nekem lakást, mert nem futná rá

Ha tud segíteni, persze, hogy segítsen a szülő. De az egy naiv kérdés, hogy "mi volt fontosabb, mint a gyerekeknek félrerakni?"

Esetleg az, hogy enni adjon a gyereknek, mert mondjuk az idős szülei ápolása miatt nem tud különmunkát vállalni, tehát egyszerűen nincs mit félrerakni.

Nálunk megoldódott a kérdés a nagyszülők halálával, mindkét gyereknek jutott lakás így. De ez nem mindenkinél van így, általánosságban meg nem lehet ítélkezni.

A lányom aki már 32 éves, ő a férjével már saját házukban laknak. A férjének jó családi háttere volt erre nincs testvére, a szülei meg vállalkozók, és elég jól ment nekik a szekér. Persze a srácnak nem adtak mindent az ölébe, mert ők is maguk nulla segítségből építettek fel mindent így a gyereküket is úgy nevelték hogy dolgozzon meg szépen ő is mindenért. Persze A lehetőségeket megadták neki, munka megvolt már neki akkor amikor érettségizett, és persze direkt tanították őt erre hogyan csináljon jó üzletet. Persze tudták akkor hogy egy ház árát így is nehezen fogja kitermelni de adtak neki indulásra egy egyszerű másfél szobás lakást hogy ott el lehessen, gyakorolja a háztartást, a külön élést stb... és ha nagyon megszorul segítik. Persze a srácnak megvolt az esze, eleve üzletelget, és ügyesen felújította a lakást és amikor megtudta hogy mekkora igény van rá a környéken és hogy jóval drágábban eltudja adni el is adta. Aztán a közeli faluban vett egy családi házat ami elég elhanyagolt volt, de utánajárt hogy onnan mennyire egyszerű a közlekedés akár busszal is ha beüt a krach és nem tud autózni, meg persze azt figyelte hogy ott milyen lehetőségek vannak. Aztán persze ott elégügyesen elvolt, akkor jöttek össze a lányommal és költöztek össze. Tehát nekik van fix lakhatásuk ami saját nincs se hitelük, semmi.

Viszont a kisebbik gyerekem aki már 25 éves neki nem ilyen egyszerű.

Ő alapból nálam lakik direkt emiatt hogy tudjon spórolni, mert hiába van jó végzettsége, hiába van jó munkahelye, azért egy ház árát előteremteni nem egyszerű így sem hogy nálam lakik és tényleg csak annyit kérek tőle hogy a kajánkat tudjuk állni. Rezsire nem kérek tőle pénzt mert egyrészt annyira nem is fogyaszt semmit, tehát spórolós fajta ilyen téren szinte észre sem veszem. Meg persze ameddig én ezt tudom fizetni addig neki ne kelljen mert tudom hogy egy ház spórolására minden pénz számít. Hitelbe nem szeretne belevágni mert fél hogy mi lesz ha nem tudja fizetni stb... Panelba meg nem akar lakást venni, amit szintén megértek. Albérletbe ő nem megy mert akkor végképp nem marad pénze, főleg hogy nincs messze a munkahelye, innen még gyalog is elbír járni. Mert pont nem messze lakunk egy faluba ahol gyalog is 10 perc alatt ott van ha a bicikli úton megy.