Az normális, ha apám néha rácsap a seggemre?

#9,#10,#11,#12-ét osztom.

Ha szép szóból nem ért,mond neki fennhangon ezeket: ,,Vegyél vissza father,mert befigyel egy balhorog!"

vagy...

,,Következő ilyen után rendőrség is lesz!''

vagy..

,,Elmeorvos mikor látott utóljára?Ugye stimmel hogy ez sexuális visszaélés?''

...Kezdj el boxolni.És mond azt,hogy az első bemutatódnak ő lesz az alanya.

12-es nem tudom, miért van lepontozva, sajnos teljesen igaza van.

Az apád cselekedete mögött szexuális motiváció van!

Az, hogy anyád ehhez falaz, az hátborzongató!

A következő lehetőségek vannak:

1. Ha tudsz, mihamarabb költözz el. Addig, amíg többet nem akar tőled! És titokban készülődj, nehogy addig erőszakoljon meg, amíg még ott vagy és meg tudja tenni.

2. A másik lehetőség: kerek-perec a szemébe mondod, hogy tudod, azért csinálja ezt veled, mert szexuális vágyat érez irántad. És ha még egyszer megteszi, mész a rendőrségre szexuális molesztálás vádjával. Ez a fenyegetés eléggé kétélű fegyver, mert nem sok mindent tudsz bizonyítani. Anyád mindent tagadna, apád szintén, és egymagad maradsz a vádjaiddal. És továbbra is velük kell együtt élned.

3. Ha van egy normális párod, akkor gyakran hívd őt magatokhoz. Előtte szerintem nem merné ezt csinálni apád. Ez persze átmeneti megoldás, arra jó, hogy könnyebben kibírd, mire el tudsz költözni, ill. csökkentsd a veszélyét annak, hogy megerőszakol.

4. Ha még középiskolás vagy és jóban vagy az osztályfőnököddel, akkor neki mondd el ezt. Persze kérdés, hogy ő mit tud tenni. Szerintem mondjuk egy családlátogatás, ahol természetesen nem hoz szóba egy ilyen kemény vádat, legalábbis elgondolkodtatná a szülőket, hogy bármit nem tehetnek meg veled otthon, mert kifelé van kihez fordulnod.

Mondmeg neki kerek perec,hogy ne zaklasson szexuálisan! Igen,kapsz egy sallert,de ahogy más is mondta,többet nem fogja csinálni...

Ha erre sem hallgat,menj be a családsegítőhöz és tedd nyilvánossá,így megjobban egni fog az arca.

Továbbá költözz amilyen gyorsan csak tudsz...

Ajaj. Édesanyád viselkedése minimum gyanús. Pontosan így viselkednek azok a szolgalelkű, kisebbségi-komplexusos anyukák, akik tudják/sejtik, hogy férjük "érdeklődik" a lányuk iránt. Bántalmazásos (szak)irodalomban millió ilyet leírtak már, hogyan falaz a másik szülő a bántalmazó szülőnek a saját gyerekével szemben. Felháborító ezt kívülről látni, gyerekként elszenvedni meg tragikus. Valami olyasmi van mögötte, hogy a nő annyira nem értékeli magát, hogy retteg attól, hogy egyedül ő "nem elég" a férjének, így a férje "megtartásában" tudat alatt szerepet oszt a lánygyermekének is. A tettestársként elkövethető bűntények skálája meg széles. Onnan, hogy "csak" elfordítja a fejét, ha valami gyanúsat észlel, odáig, hogy ő maga fogja le a gyereket a bántalmazónak, mindenre van példa... Sajnos ha a bántalmazó egy "köztiszteletben álló személy", akkor az egész környezete beszállhat ebbe a színjátékba, az áldozatot egy elvetemült rágalmazónak állítva be, aki a feddhetetlen, patyolattiszta lelkű, a "légynek ártani nem tudó" bántalmazó jó hírét csak merő gonoszságból, hálátlanságból akarja aláásni.

A férfi magatartása is beszédes, hogy bűntudatot kelt a kérdezőben az érzései miatt. Azon "érv" pedig, hogy ő nyugodtan molesztálhatja a lányát a Saját Házában, egészen elképesztő. Ezek szerint a szomszédját is feldarabolhatná a saját konyhájában vagy működtethetne a kamrában ópiumbarlangot, vagy mi? Komolyan úgy gondolja, hogy a büntetőjog területi hatálya véget ér a kerítésnél???

Hozzá lehet érni a másikhoz "szeretetből", addig a pontig, amíg a másik ezt örömmel(!) fogadja. Mihelyst sérelmez rajta bármit, onnantól ennek ismétlése messze nem a szeretet megnyilvánulása, hanem pont, hogy annak az ellenkezője. Azt mutatja, hogy az illető nem is tiszteli és nem is szereti az adott személyt: csak tárgyként használja a saját vágyai kielégítéséhez.

Itt nem is az a kérdés, hogy ő milyen (felvállalt vagy titkolt) indíttatásból pacsizik, hanem az, hogy ez Neked hogy esik. Mindenkinek vannak rigolyái, amik a másik számára érthetetlenek vagy logikátlannak tűnnek: ki mit szeret vagy éppen mit nem bír elviselni. Az azonban minimum súlyos érzelmi intelligencia-hiányt jelez, ha valaki annak tudatában csinál valamit a másikkal, hogy tudja, hogy a másik azt nehezen viseli.

Az érzéseidért senkinek nincs joga hibáztatni Téged. Akkor meg végképp nincs, ha egyszerűen arról van szó, hogy valaki a beleegyezésed nélkül az intim szférádba hatol. A testünk masszívan "intim szféra kategória".

És ez egyébként már gyerekként sem oké, pont annak ágyaz meg, hogy az ember később se tudjon kiállni magáért, nem tudván, valójában hol húzódnak a határai. Ide tartozik már a kikényszerített puszilgatás is, hogy a gyerek "legyen udvarias" és engedje az ellenszenves rokonnak, hogy az összenyálazza, meg összetapizza.

De hogy mit tehetnél? Szerintem is egyszerűen deklarálnod kellene a helyzetet. Kereken ismertetni mindkét szülővel, hogy Neked ez nem komfortos, úgy érzed, hogy megsértik az intim szférádat és hogy nem tudod a szeretet megnyilvánulásának tekinteni azt, hogy számtalanszor elmondtad ezt és mégis újra megtörténik. Szeretnél a testeddel önmagad rendelkezni bárhol a világon, az apád házában is. Nagyon rosszul esik neked, hogy nem veszik figyelembe az érzéseidet és a kérésedet, úgy érzed, hogy nem tisztelnek, nem szeretnek, nem érzed magad otthon embernek, csak egy tárgy vagy, amit mindenki a saját kedvére használhat. Számodra a szeretet megnyilvánulása az, ha tiszteletben tartják a kérésedet és az érzéseidet, nem gúnyolnak vagy hibáztatnak érte. Ha azt akarják, hogy érezd a szeretetüket, válasszanak olyan formát, amit Te a szeretet megnyilvánulásaként érzékelsz (ez egyénenként változik, lásd "szeretetnyelv"). Ezt akár levélben is leírhatod nekik, plusz anyáddal beszélhetsz külön is, hátha négyszemközt magad mellé tudod állítani. Persze ez még nem garancia arra, hogy az apád jelenlétében nem őt védi majd reflexből. Ja és erre a beszélgetésre / levélírásra érdemes lenne úgy sort keríteni, hogy nem előzi meg közvetlenül egy pacsi, hanem viszonylag nyugodt vizeken, "előzmény nélkül" hangzik el. A lényeg, hogy inkább csak az érzéseidről beszélj, ne vádold vagy minősítsd őket közvetlenül, pl. ne azt mondd, hogy "nem tisztelsz", hanem azt, hogy "úgy érzem, hogy...". Ez kevésbé értékelhető támadásnak. Ha az apád olyan primitív módszerekhez folyamodna, hogy kiabálni kezd, akkor jelezheted, hogy ha nyugodtan, egymást tisztelve tudtok ismét beszélni, akkor folytatjátok. Most nem elemzem végig az összes lehetséges végkifejletet, de ha a kulturált megbeszélés nem vezet eredményre, még mindig vannak lehetőségek. Hajrá!

Szia. Nem tudom van e barátod vagy sem, de mondd meg neki hogy te azt akarod hogy a barátod fenekeljen el és nem az apád. Ettől kínosan fogja magát érezni és átkapcsol az agya. Valószínűsítem, hogy így akar dominanciát és tiszteletet kelteni mint családfő. De ez nem normális viselkedés, próbáljatok mindannyian leülni és megbeszélni ezt.

Egy pszichológiát tanuló diák.