"Edd meg az ebédet, mert Afrikában éheznek"?

Meselte nekem valaki hogy az apukaja hadifogoly volt es sokat eheztek, volt a tobbi fogly kozt aki meg is halt. Valahogy hazakeveredett de csont sovany volt, sokat kellett gyalogolnia is. Akkor azt mondta hogy nem fog tobbe valogatni, mindent meg fog enni. Mikor idos lett akkor viszont valogatott :D gondolta hogy most lehet valogatni, regen nem lehetett.

Ram is eroltettek hogy egyem meg azt amit foztek de szerintem az ember nem tehet rola ha valami nem izlik neki. En pl nem birnam megenni a narancsot, rosszul lennek tole.

Nálam egyszer a tanítónéni csinálta ezt. Közölte nekem (hat évesen), hogy afrikában miattam halnak meg a gyerekek, es ameddig nem eszem meg a kelkáposzta főzeléket addig nem mehetek el...

Nekem annyi volt a reakcióm, hogy "jó".

És ott vartuk, hogy a másik feladja...

Olyan másfél oráig birta. Többet már nem jött ezzel, messzire elkerült. :D

Én csak annyit mondtam volna a helyedbe, hogy akkor egész nyugodtan küldjék el az adagodat az afrikai éhező gyerekeknek.:)

Nagyon szomorú, hogy valóban sok helyen éheznek, az meg jó dolog, ha egy szülő nem pazarlásra neveli a gyerekét, de attól még ha valamit nem szeret a gyerek, akkor nem kell beleerőltetni. Én mindig azt mondtam a gyerekemnek, hogy amit nem szeret, azt ne egye meg. Kóstolja meg, hogy egyáltalán ízlik-e neki, de ha nem, akkor nem kell megennie. Majd eszik mást. Ezzel még nem pazaroltunk. Nálam is van olyan étel, amit akkor sem ennék meg, ha fizetnének érte, mert utálom.

Az én szüleim is ezt csinálták, volt, hogy hanyasig ettem magam.

Most felnőttként ha jól laktam, akkor lefòliàzom a kaját és majd később megeszem. Kicsit logikusabb szerintem.

Nálunk sose kellett megenni, ha nem akartam. Legfeljebb szóltak, hogy legközelebb kevesebbet kérj el.

Olyan étel, amit vki a családban következetesen nem szeretett, ki is került a választékból.

De azért én is gondolok hasonlót, amikor az ismerős gyereke nem issza meg a vizet, csak azt a 700ft/fél liter valamilyen italt. Meg a játékok és minden nem értékelèse, pazarlás láttán.

Belém a halat erőltették gyerekkoromban. Hányásig fajult. Azóta még csak hozzáérni se bírok a halhoz, már attól rosszul vagyok, ha megérzem a szagát.

Pedig ha nem erőltették volna ennyire, lehet most szeretném. Kiskoromban a kelkáposztafőzeléket sem szerettem, érdekes azt nem erőltették, ma az egyik kedvenc kajám.

Nagyon megéri erőltetni az ételt.

Van egy 14 hónapos lányom, soha nem erőltettem belé semmit. Amíg nem csak csokit akar enni egész nap, meg nem csak 1-2 ételt eszik meg, addig hagyok neki választási lehetőséget. Amúgyis 2 félét főzök mindig, mert én ch diétán vagyok a férjem viszont nem, igy mindig megkérdezem tőle, hogy melyikből szeretne enni.

Olyan viszont nincs, hogy egyiket sem. Ha nem választja valamelyiket, akkor éhen marad.

Emlékszem mekkora botrányt váltott ki a tanárokban, mikor az iskolatejet nem ittuk meg, meg kiborítottuk. Megkaptuk, hogy bezzeg a szegények örülnének neki, én meg vissza kérdeztem, hogy akkor miért nem adják nekik, mi nem kértük soha.

Vagy családban nálunk is megvolt az ételt soha nem dobunk ki nézet. Felnőtt fiatalként még egy fél zsömlét is gyomorgörccsel dobtam ki ha száraz volt vagy akkor is megettem a kaját, ha nem esett jól. mert hát fizettem érte. Manapság már simán ott hagyom ha nem kívánom, vagy épp ki is dobom. Azt sajnálom csak, hogy nem kertes házban lakom, mert akkor az állatok megennék. Amúgy szüleim bár nem kerestek jól, de sosem éheztek. Cigire, piára mindig volt pénz.

Voltak hasonló megjegyzések, de soha nem volt kötelező azt enni amit nem akartam. Sokszor voltam válogatósnak titulálva.

Szeretem magamnak kiszedni azt a menyiséget amit ugy itélek meg, hogy meg bírom enni, ha kevés lehet még szedni. Felnőttként is ki nem állhatom vendégségben amikor mások szedik ki a kaját.

De ezt egy gyerekre nézve el kell fogadni. A gyerek nem fogja megenni amit nem kedvel. Majd megeszi felnőttkorában ha rossz anyagi helyzetben lesz akkor főleg.

Nincs nevelő hatása. Az ember akkor fordul majd számára kedvezőtlenebb ételhez amikor éhes lesz.

Nagyapám például ami kaját nem szeretett mindig azt mondta, hogy "az én részem adjátok a kutyának".