Mit tudok tenni, hogy megszűnjön ez z állapot?

Egyszerűen nem bírom a szüleimet. Lehet, hogy lázadó hisztiszövegnek tűnik, de pont nem érdekel, ki mit fikáz le a kérdésemen.

Harmadéves egyetemista vagyok. 14-15 éves korom körül volt egyfajta törés az apám és köztem lévő kapcsolatban. Elképesztően nevetségesnek tűnhet, de 14 évesen nem voltak barátaim, egy egész nap 4 fal között kuksoló senki voltam. Elkezdtem történelmi-irodalmi előadásokat nézni youtube-on, mivel tényleg semmink sem volt, PS, számítógépes játékok, stb, semmink. Könyv egy pár, de annyi)

Szóval, az internet bugyraiban megtaláltam David Icke-ot és az akkor ép futó magyar pirospirula csatornát. És megfogott a tartalma. Nem arról van szó, hogy gyíkember-chemtrail hívő lettem volna, hanem egyfajta új nézőpontként tekintettem erre. Sosem szoktam semmit készpénznek venni, inkább megjegyzem, és megvizsgálom, mi van, ha az igaz mi van ha nem.

Viszont a lényeg az, hogy akkro életemben először éreztem azt, hogy engem érdekel valami. Hogy találtam valamit, amit szívesen csinálok. A videók nézését, új források felkutatását. Azt mondanám, oknyomozó vénám van, vagy nemtudom.

Viszont, azóta már rájöttem, hogy apám egy maradi ember. Nagy ujjongva mutattam a szüleimek, hogy nézzék, végre érdekel valami, végre valami lázba hoz. Gőleg Pap Gábor népmeseelemzései, a több órás előadásait 1-2 meghallgatás után fejből tudtam. és érdekelt, még sutyiban el is kezdtem regényt írni.

Visznt olyan szintű elutasítással még életemben nem találkoztam, mint akkor. Természetesen mindent jobban tudtak, leálltak vitetkozni, hogy nem úgy van az, meg hogy lehet ennyi hülyeséget összehordeni, stb.

Viszont nekem azóta is egy törésként él, egyszerre dühít és elszomorít, hogy egyszer életemben találtam valamit, ami érdekel, és arra reagáltak a szülők a legnagyobb elutasítással.

Később tovább romlott a kapcsolatunk, mikor rámerőltették a jogsit. Nem érdekelt a vezetés, egyetem alatt akartam megcinálni. Rámerőltették, megválasztották az iskolát és az oktatót, merthát annak jó híre van.

Igen, egy ordítozó barom, aki mindenért a keresztvizet is leüvöltötte rólam. negyedjére lett meg a forgalmim, akkor is épphogy, és jó egy évig féltem autóba ülni. Teljesen megérte, de a szülők halani sem akartk másik opcióról, mert most van rá pénz, meg amugy is. Apám nem csinálhatott jogsit harmadikosként, ezért nekem muszáj volt. (mióta megvan a jogsi, csak a szülőknek segítettem, mert így nem kell plusz ember, aki vezet a vállalkozásban mikor hordjuk ki a terméket, meg megyünk gyümölcsért a cefrébe, tényleg megérte)

Egyetemet nagyon rámstresszelték, hogy én vagyok a család utolsó reménye, hogy a nővérem az elcs_szte az egészet, nem tanult, stb. Nekem muszáj jól csinálnom.

Aztán nulla tapasztalattal és ismerettel elkerültem Pestre mérnökire a BME-re, egy félévet kapásból csúsztam. Komolyan mondom, haza sem mertem menni, sőt, sokkal sötétebb gondolatok is megfordultak a fejemben akkor. Senkinek nem kívánom.

Most pedig nagyon gyűlölöm apámat, bár erről szándékosan nem tehet.

Előző novemberben eldöntöttem, hogy nem fogok hazajárni, eltartom magam a koliban, beosztom az időmet, stb, hogy teljesen független leszek. Egy hónapra rá apámnál diagnosztizáltak egy jóindulató daganatot, illetve műtötték, plusz azóta alig tud járni.

Minden hétvégén haza kell jönnöm segíteni, mellette szeretném az egyetemet is csinálni, illetve beléptem egy hallgatói szervezetbe, ami kb a legjobb dolog ami történt velem egyetemen. Végre vannak barátaim, tök jó élményeket szereztem (természetesen arról is lebeszéltek volna, hogy nekem a tanulás amindenem, rámegy minden időm, stb. Mert olyan k_va okosak mindenben, hogy hihetetlen.)

Azért haragszom rá nagyon, mert egyszer az életben szeretnék valamit csinálni és azt is keresztülhúzza, másnem megbetegszik. Tudom, nem tehet róla, nem direkt lett daganata, de eszmletlen módon dühít.

Itthon vagyok, akkor sem nagyon beszélek velük, egyszerűen taszítanak. Anyám is, rendkívül sötét, nagyon logikátlan, gyerekes és éretlen, mindenen megsértődik, nem tudom hogy lehet vele kibírni egy fedél alatt. Apám meg... zsémbes, mogorva.

Jogos, hogy így érzek? Mit tudok tenni, hogy változzon a viszonyom apámmal? Most ilyen holtponton van. Sok reményt nem látok rá, hogy javulna, de ha lehet, akkor inkább jobb legyen. Vagy még inkább megromlik a viszonyunk, még ennyit se járok haza?

Valaki volt hasonló helyzetben? Mit lehet tenni?