25 évesen még mindig nem dolgoztam fel, hogy apám elhagyott, valaha ez meg fog változni?
Apukám 3 éves koromban hagyott el minket, azóta csak 2-szer találkoztunk nemrég és emailben tartjuk a kapcsolatot. Nincs új családja, egyedül van, de mégsem keres soha magától, mindig én keresem.
Néha újra, meg újra visszatér az, hogy nem értem, miért nem kellettem neki, mikor mindig kapta a fotókat rólam, tudta, hogy jól nevelt, okos kislány voltam, vártam őt mindig, hogy látogasson meg, de másik országba költözött és sosem jött. Mindig cipelem ezt a terhet, hogy én nem vagyok elég jó, néha sírva fakadok, mikor látom, hogy más apa hogy szereti még felnőttként is a lányát, büszke rá, ha lediplomlázik, támogatja a jövőjét. Nekem egyik diplomaosztómra se jött el, soha nem kaptam tőle egy elismerő szót sem, csak annyit mondott anyunak, hogy gratulál, hogy szépen felnevelt.
Nem tudom, ezt fel tudja-e egy ember dolgozni és ha igen, hogyan.
válasza:Én 35 vagyok, és én sem tudtam feldolgozni, soha nem is fogom tudni.
Viszont:
- Nem keresem magamban a hibát. Én ne lettem volna elég jó? Tündérszép kislány voltam, aki már 3 évesen írt és olvasott. Mégis mi kellett volna még? Nem velem volt a baj, ő volt egy tetű!
- Én soha, de soha nem erőlködtem, hogy tartsuk a kapcsolatot, mert csak gyűlölni és megvetni tudom. Sosem szaladok olyan szekér után, ami nem vesz fel, annál sokkal több büszkeség van bennem! Az ilyen nem szülő, csak egy selejt, és úgy is kell bánni vele.
Ettől függetlenül borzasztóan dühös vagyok, természetesen, és igen nagyon dühítő, hogy mindenféle kancsal, ostobácska, csufika kislánynak az apja kinyalja a fenekét. De hát ez van, nekünk ez jutott. Másnak meg más baja van.
válasza: válasza:Nagyon köszönöm a válaszaitokat, sajnálom, hogy ilyen sokan vagyunk hasonló cipőben.
Utolsó: Én úgy gondolom, normális férfi ha el is hagyja a gyereke anyját, ha van módja rá, a gyerekével törődnie kell, ez a kötelessége. Ez nem a párkapcsolatról szól, hanem az emberségről. Tudom, hogy nem az én hibám, de az, hogy már nem akart anyukámmal lenni, az nem mentesíti őt az apai felelőssége alól.
Én még a kutyámat sem tudom pár napnál tovább másra hagyni, pedig az "csak" egy állat.
válasza:" Tudom, hogy nem az én hibám, " - Kérdező, a kérdésedből nem ez derül ki... illetve lehet, hogy ésszel tudod, de láthatóan érezni még mást érzel:
"Néha újra, meg újra visszatér az, hogy nem értem, miért nem kellettem neki, mikor mindig kapta a fotókat rólam, tudta, hogy jól nevelt, okos kislány voltam, ... Mindig cipelem ezt a terhet, hogy én nem vagyok elég jó, "
Szóval a történetben teljesen mindegy, hogy okos voltál-e, jól nevelt voltál-e - e, ezen valszeg SEMMI sem múlt... ha ezt tényleg megérted, akkor nem lesz több ilyen gondolatod.
válasza:Engem is kb ennyi idősen hagyott el de nekem volt egy szuper nevelő apukám .az igazit 10+ éve látogattam meg férjemmel és 2 fiamal tud róluk de nem érdekli se én se az unokái kapott képet is róluk.anyu küldött róluk túl léptem rajta.
Te te is túl rajta.
válasza: válasza:Én is hasonló cipőben járok, de engem már nem érdekel. Egy ideig próbáltuk erőltetni a kapcsolattartást, de mindkettőnknek csak kellemetlen emlékeket okozott. Én tényleg próbáltam türelmes és megbocsájtó lenni, de már rájöttem, hogy nincs értelme. Nem tekintek már rá apaként. Mióta én nem keresem, ő magától félévente egyszer hív fel, és akkor is csak magáról beszél.
Szóval hidd el, nem biztos, hogy jobb lett volna, ha melletted van. Sőt, lehet, hogy sokkal rosszabb lenne. Kicsi voltál, amikor elváltak, tényleg nem alakulhatott ki köztetek igazi apa-gyerek kapcsolat, és most már hiába próbálkoznál, nem is fog. Menj el pszichológushoz, tényleg segíthet
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!