Hogyan segítsünk a húgomnak? Nem bírja a semmittevést, unatkozik, egyedül van, sír stb?

Én 36 éves vagyok, külön élek a családtól egy másik városban, ahol dolgozom. A húgom 20 éves egyetemista, ő még értelemszerűen otthon lakik a szüleinkkel. Tök normális, átlagos család vagyunk és nincsen közöttünk semmilyen komoly családi probléma vagy konfliktus, viszont alapvetően nem vagyunk egy szoros, összetartó család, legalábbis a húgom szempontjából biztosan nem. Ő már inkább késői gyerek, így mondhatni kilóg közülünk, mert egy más generáció. Szóval kvázi egykeként nőtt fel, nincsen úgy kimondottan jóban senkivel sem (pl. az unokatestvéreink sem az ő korosztálya) és már a szüleink is idősebbek valamivel (50-60 között) és már nem tudnak mit kezdeni a húgommal. A húgomnak vannak barátai, de velük ritkábban szokott találkozni (máshol tanulnak, ők a családjukkal jóban vannak és nyaralnak, kirándulnak stb., sokaknak párja is van). A húgomnak nincsen barátja sem. A város is egy kis település, ahol nincsen semmi pl. értelmes kikapcsolódási lehetőség, tanulási lehetőség vagy munka lehetőség. Az ő korosztálya nem is túl jellemző, inkább idősebbek vagy gyerekek lakják a várost többségében és a programok is ezeket a csoportokat célozzák. Szóval szegény hazajön a szünetekben, hétvégéken és konkrétan látszik rajta, hogy szenved.... Szorgalmi és vizsga időszakban még elvan, hiszen akkor hétköznapokon az egyetemen van és tanul mellette, viszont a szünetekben borzalom ránézni. Egy darabig lefoglalja magát és olvas, fest, filmet néz, pihen, keres valami hobbit, de ez hamar átfordul a szenvedésbe. Olyankor konkrétan egész nap csak fekszik és bámul ki a fejéből, sír vagy alszik és ennyi, nem is megy ki a házból. Olyankor alig kommunikál velünk, max. panaszkodik, sír, kesereg. Ez minden egyes szünetben így van (már igazából középiskola óta) és mindenkinek nagyon rossz, nyilván leginkább neki. Már most kérdés, hogy majd mi lesz télen a vizsgaidőszak után, a tavaszi szünetben és nyáron... Szeretnénk neki segíteni, de nem tudjuk, hogy hogyan. Találkozik a barátaival és én néha is el szoktam hívni magammal ide-oda, kirándulni, vásárolni, enni stb. (bár velem szerintem annyira nem érzi jól magát) de az is csak időszakos és arra a pár órára vagy egy-két napra oké, aztán utána minden kezdődik előröl. A nagyobb közös családi programokat nagyon nem szereti, nem tud beszélgetni senkivel sem, nem érzi jól magát a többiekkel. Nekem sajnos tényleg nem jut eszembe semmi más, itthon tuti nem fog munkát, tanfolyamot vagy normális tevékenységet találni (én sem találtam soha annak idején, de én elvoltam, engem ez nem viselt meg ennyire), de máshol pedig nem tudom, hogy mit tudna kezdeni magával, amit ki is tud(unk) fizetni.