Ti melyik testvérnek adnátok igazat vagy a szülők döntöttek rosszul?

Nálunk még élnek a szülők és érdekes módon több mint valószínű, hogy ez fog történni velünk is. Szóval nem ritka az eset.

Az én szüleimnél is és a férjeménél is született gyerek egy második házasságból.

Mindkét gyerek huszon-harminc évesen még otthon él és eszük ágában sincs elköltözni.

Az öcsémnek van munkája, otthonra nem kell adnia pénzt, amit megspórol, abból autóra, miegymásra gyűjt, lakásra nem, mert kimondva-kimondatlanul egyértelmű, hogy a szülők halála után ő fogja örökölni a házat, miután nekem és a másik öcsémnek már van lakása. Nyilván hitelből, nulla segítséggel, de van.

A sógornőm pedig már családot is alapított anyósékhoz, van 2 gyerek és a férje. Ott egyértelműen kimondták, hogy a lányra lesz íratva a ház, mert hogy a családban már mindenkinek van.

Mi gyakorlatilag 18 éves korunktól a saját lábunkon állunk, soha még csak kölcsön sem kértünk a szülőktől, pedig voltunk nehéz helyzetekben. Nem vagyunk rosszban velük, de ha leesnének a lábukról, miután még csak nem is egy városban lakunk, esélytelen, hogy a távolból tudnánk segíteni. Úgy gondolom, hogy az otthonmaradottak részéről az a minimum a sokévi szülői gondoskodás után, hogy viszonozzák.

Hogy ezért "jár-e"egy lakás? Mindenki döntse el.

Én biztosan nem tennék így különbséget a gyerekeim között.

"... óvoda, iskola, iskolai szünetek minden meg van oldva. Közös konyha, ahova mindig kész ételre mennek haza stb."

Ez anyagilag nem felmérhető segítség!!! Mondom ezt anyaként.

Abszolút megértem a nagyobbat!!!!!

Nem elég, hogy a házat megkapta, de kajára nem kellett költenie, és egyszer nem kellett matekoznia, hogy ki menjen táppénzre, szabira a gyerekekkel. Ez pénzben nem mérhető segítség.

Én így jártam volna, én sem megyek még a temetésre sem.

27-es!

Ezt nekem írtad? Nem értem.