Ti melyik testvérnek adnátok igazat vagy a szülők döntöttek rosszul?

A ház elosztása nem volt szép szerintem. Eddig otthon élt kenyelembe a testvér, a masik saját erőböl vett lakást. Szerintem érthető.

De felig meddig szakmai szemmel azt mondom szakszerűen apolni, gondozni szakember tud. Az apoltnak is jobb ha nem a sajat gyereke pelenkazza pl, sokkal jobban erzik magukat ha olyan szemely foglalkozik velük aki szakember, ez a munkaja nem kell szegyenloskodni. Szakszeru 3melesrol, mozgatasrol ne is beszeljunk. De ezzel az a baj az atlag nem erti ezt meg, ugyhogy varom a lepontozast..

AZ otthonlako testvernek fel kellett volna ajanlania hogy ő vallal tobb felelosseget. Vagy a szakember biztositasaban tobb reszt vallal. Egyertelmuen ki akartak zarni az örökségből.

Viszont tobbet nem tudunk a történtekről, nehez igy megitelni. Ertem hogy az otthon maradtnak volt teendoje, de masik meg lakast fizetett. Neki főzni se haztartast vezetni nem kellett. A masiknak kompenzaltak ezt valahogy? Az ő gyerekeire is vigyaztak ha kellett? Etettek azt is? Nem sajnalom en senkitol,de azert nem mindegy.

A 20 év főzés, gyerekfelügyeleti segítség és a 3 év ápolás kb. kiegyenlíti egymást, ha nem volt nagyon súlyos a helyzet. Ez indokolná a fele-fele öröklést. A nagy addig hazajárt, amíg ki nem derült, hogy ő nem kap semmit, tehát nem egy önző barom eme tekintetben.

A szülők hibáztak, mert amikor előre döntöttek, amikor még rendelkezni bírtak, meg kellett volna kérdezni a testvéreket, mennyire hajlandóak segíteni nekik. Lehet, hogy ők teljes lerobbanással számoltak, és így akarták honorálni előre a segítséget, gondolván arra, hogy mire másképpen kellene mérlegelniük, már nem tudnak rendelkezni. Ettől függőn járna a ház egyharmada-fele a nagyobbiknak, csak sajnos nem jut.

Szerintem az a természetes, hogy aki valamit elért az életben, az ad annyira magára, hogy öregkorában sem akar a gyerekei terhére lenni.

Ma egy 70-es lerobbant ember simán élhet még 10 évet úgy, hogy a róla gondoskodás bizony nagyon megterhelő tud lenni. Ehhez mérten nem aránytalan, hogy arra a lányára íratja (budapesti panelnél is olcsóbb) vidéki házát, akitől cserébe az ápolást ELVÁRJA. Pont az nem lenne tisztességes - úgy hogy van vagyona -, ha ezt térítésmentesen kérné.

Ha ezen a másik lány megsértődik, akkor ő a jellemhibás.

Persze azért árnyalhatja ezt, ha a szülők egykor szüleiktől örököltek, , akkor azért illik egy kis tulajdonjogot íratni a másik lányra is.

Én még mindig nem értem, hogy mi az, hogy nem lett volna elvárható az ápolás?

Milyen ápolás? Mire volt szükség? Lehet, hogy nem tudta volna megoldani. Nem az a legnagyobb segítség, ha te ápolod. Főleg ha nem is értesz hozzá, vagy nem is vagy otthon, mert dolgozol.

A másik meg, hogy nekem nem lenne előny, ha felnőttként, gyerekkel ráadásul, még mindig otthon élnék. Ez inkább hátrány. Segíteni úgy is lehet, ha nem is élnek együtt.

Ha a rokonaid szerint ez így volt jó, akkor ők biztosan tudnak valamit, amit te nem. De ha 20 éve nem is láttad, akkor annyira naprakész sem lehet, meg nem is értem, miért foglalkoztat ennyire.

#34 ha a testvér nevén volt a ház, akkor az nem képezi a hagyaték tárgyát.

Szerintem is lehet más is a háttérben.

Főleg, hogy amikor megtudta nem örököl semmit, akkor nem is kereste a szüleit. Kissé anyagias lépés.

A másik, hogy mindenki úgy rendelkezik a vagyonával, ahogyan akar.

Az is lehet, hogy a szülőknek nagyobb segítség volt, hogy otthon lakott, mint neki.

De az sem kizárt, hogy a testvér befolyásolta az idős beteg szüleit.

Így olvasva nem hangzik fairnek. Ennek ellenére a szülők lehet úgy érezték, hogy a velük élő gyereküknek van szüksége a nagyobb segítségre és így a házra is. A másik gyereknek külön élete van, míg az ő lakhatása és élete a családi házon múlik.

Ez a jelenet jutott erről eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=pU-uZztJEcQ&feature=youtu.be..