Tudom hogy nem egy kedves dolog, de megtettem. Most ezek utàn mit kéne tennem?

ne szolj a sracnak

ne avatkozz bele

csak szeresd a hugodat, es igyekezz megvigasztalni, amikor latod, hogy szomoru

Ne avatkozz bele.

Nem kellett volna a naplójaba se beleolvasnod.

Tegyük fel mi van ha beszélsz vele?

Ez utólag úgyis kiderül, akkor meg felmerül a kérdés: te ezt honnan tudtad...

Ha a srác csak sajnálatból megy el a randira, abból is fájdalom lesz.

Sajnos hagyni kell, hadd élje át ezeket az érzéseket. Idővel eljön, akire vágyik.

Jesszus, nehogy!

Ha a srácnak tetszik, úgyis randizni fognak előbb-utóbb. De az alapján, hogy a húgod úgy érzi, beégette magát, sajnos valószínű, hogy a fiúnak nem jön be. Lehet, hogy szép meg aranyos, de akkor sem. Van ilyen.

Nem tartottad tiszteletben a magánéletét és a kérésére fittyet hányva beleolvastál a naplójába, ez még a kisebbik baj.

Azzal, hogy beszélsz a fiúval, a háta mögött intézed a húgod életét, mint valami gyámság alatt lévő félkegyelmű debilnek. Ne kezeld őt így, nem hülye.

És tényleg úgy gondolod, hogy ha a kérésedre sétálgat mellette kicsit a fiú, attól gombnyomásra boldog lesz, mert csak az kell neki, hogy megnézhesse közelről?

Ne nézd már őt ilyen egyszerűnek! Könyörgöm, ez nem egy játékpóni, amit nem kaphat meg, de kicsit játszhat vele a boltban, és a húgod nem ötéves, és mégegyszer: nem hülye. Ha összehozol neki egy szánalomrandit, az rettenetesen megalázó, hihetetlenül kínos, és még nagyobb égés lesz számára, mint bármi ami eddig történt. Képzeld magad a helyébe.

Ha nem tudja, hogy te hoztad össze, akkor is érezni fogja, hogy szánalomrandi, mert az őszinte vonzalmat nem lehet tettetni. Ráadásul gondolom arra nem akartad rábeszélni a srácot, hogy legalább néhány hónapig járjon is vele.

Édes bátyusnak tűnsz, az aggódásod a húgodért szívmelengető, ezért a naplóba beleolvasást még talán bocsánatos bűnnek is tartom. De kérlek, ennél sokkal értelmesebb és komplexebb érzelemvilágú emberként tekints a húgodra, ne tündéri óvodásként, akit megvigasztal egy fagyi, ha lehorzsolja a térdét.

#1 válaszoló jól mondja, beszélgess vele. Csak normálisan, ahogy szoktál. Most emiatt az eset miatt valószínűleg bénának, "gáznak", szerethetetlennek érzi magát. Ezen sokat segít bármilyen olyan közeg, ahol azt érzi, hogy elfogadják, szeretik, értékesnek tartják, mert innen tudhatja meg, hogy valójában nincs vele semmi baj.

Szeresd, építsd (vissza) az önbizalmát, légy az a biztos családi-érzelmi háttér, ami megalapozza az élet többi területén is a magabiztosságát és segít feldolgozni a kudarcokat. Az életét viszont neki kell intéznie.

Hülye ötlet, mert ha később kiderül, hogy bele avatkoztál az életébe, nagyot fog csalódni benned és örökre elveszítheted a bizalmát! (Amúgy ide tartozik az is, hogy elolvastad a naplóját...)

Ha nekem olyan bátyám lenne, aki törődik velem, inkább az esne jól, ha egyszerűen csak mellettem állna és megvígasztalna, amikor kell (Figyelj tesó, láttam, hogy tegnap sírtál, akkor nem akartalak zavarni, nem tudom, mi a baj, de remélem tudod, hogy rám mindig számíthatsz, ha segítségre van szükséged, ugye tudod?) Ha valamiképpen segíteni tudsz neki, úgyis el fogja mondani.

Nem egy kedves dolog???

Én inkább bűnnek mondanám!