Kimondhatatlanul megbántott, ti hogy viselkednétek hasonló esetben?

Annyira friss még ez az egész, hogy fel sem fogom, hogy mi történt:( A testvéremről van szó. Olyan csúnyán és megalázóan bánt velem, mint még soha senki.

Röviden a történet: Én 40 éves vagyok, ő 42 éves, mindketten lányok vagyunk. Soha nem volt az a nagyon szoros testvéri kötelék közöttünk, de elvagyunk, főleg mióta gyerekeink vannak, többet összejárunk, a gyerekek szeretik egymást nagyon (7-12 évesek).

Sajnos én 3 éve elváltam, azóta van új párom, akivel nagyon nagyon szeretjük egymást, úton van a közös babánk (páromnak nincs még gyermeke) és most fogunk összeházasodni is. Mindkettőnk családja szereti és elfogadja a másikat, a gyermekeim imádják a páromat és ez kölcsönös. Azt hiszem elmondhatom, hogy nagyon boldogok vagyunk mi így négyen (hamarosan öten :) ).

És itt jön a lényeg: most jelentettük be a családnak, hogy összeházasodunk. Párom családja örül, anyukám is, de nővérem reakciója teljesen lesokkolt.

A koronavírus miatt sajnos nem tudunk találkozni és más-más városban is lakunk, így telefonon hívtam fel, nem titkol szándékkal, hogy felkérjem tanúmnak is egyben. Az öröm helyett azonban hidegzuhanyt kaptam a nyakamba: lehordott mindenféle cédának, aki "felcsináltatta és elvetette" magát egy szerencsétlen palival, a gyerekeimet semmibe veszem és én tönkreteszem a gyerekeimet azzal, hogy szülök egy babát, el fognak menekülni az (igazi) apjukhoz mert 40 évesen belőlem idegroncsot fog csinálni egy csecsemő és vegyem tudomásul, hogy nem is illünk össze a párommal és úgyis tönkremegy ez a házasságom is. Még ezeket úgy végighallgattam, de amikor folyton kitért arra, hogy ő mennyire sajnálja az én gyerekeimet, hogy ilyen céda, önző anyjuk van, hát elsírtam magam és mondtam, hogy nagyon megbántott és én ezt nem szeretném hallgatni tovább.

Hozzáteszem volt férjem nem gazdag, de a pénzesebb kategóriába tartozik, így ha már sok szeretet nem is, de utazással, pénzzel, játékkal kápráztatja a gyerekeket, amivel nincs is bajom, csak ne bántsa őket. Erre is megkaptam tesómtól, hogy a gyerekeim át fognak pártolni az apjukhoz, mert attól mindent megkapnak (anyagilag) mi meg csórók vagyunk és egy gyereknek ez nem kell. Hát mit ne mondjak. Teljesen lesokkolódtam, összeomlottam. Nem élünk nagylábon igaz, de mindenünk megvan, gyerekeknek is, midnen időnket együtt töltjük, sokat kirándulunk,nevetünk. Nincs X-box a nappaliban, de van helyette közös főzés és társasozás. Nem tudom őket elvinni tengerpartra, de helyette sokat kirándulunk, piknikezünk amit nagyon nagyon szeretünk. Nem hiszem, hogy ezt szégyellni kellene :(

Most úgy érzem soha nem fogom tudni ezt megbocsátani, hogy így beszélt velem. Ti mit gondoltok erről?