Szülőktől és testvérektől is kérdezem: mit tennétek, ha az egyik gyereketek / testvéretek kifejezetten nem szeretné a másikat, és ez felnőtt korra se múlna el? Nem megromlott kapcsolatról van szó, hanem elemi antipiátiáról kettejük közt. Többi lent.

Négygyermekes család vagyunk, középosztálybeliek, szüleink nem váltak el, és olyan sem volt, hogy egyikünkkel jobban szerették volna. A legidősebb testvérünk fiú, már huszonéves (közelebb a harminchoz), és sosem szerette a legkisebb húgunkat. Nem bántotta, nem beszélt csúnyán róla, egyszerűen hihetetlenül rideg volt vele, kerülte, és mindig azt mondta, ő egy betolakodó a mi családunkba. Minket (a két kisebbet) nagyon szeretett mindig is, ránk sosem mondott ilyet, nem érzékeltette, hogy baja lenne velünk, csak a legkisebbet nem tudta sosem megszokni. Olyan vele, mint egy nem szimpatikus idegennel, nem bántja, de még most is érzékelteti vele a dolgokat. Nemrég ismét közölte a húgunkkal, hogy reméli tudja, ő egy betolakodó ebbe a családba. Mivel a szeretetet nem lehet erőltetni, így a szüleink se erőltették a dolgot, mégsem parancsolhatjuk meg neki, hogy szeresse. Húgunk fiatal felnőtt, alig múlt húsz, és elég szigorú, komoly személyisége van. Ő sem küzd a bátyjáért, elfogadta a dolgot, de biztos bántja, mert bárki előtt felvállalja, hogy konkrétan a fejéhez lett vágva a dolog, hogy ő egy betolakodó.