Hogyan magyarázzam meg a sógoromnak és a nővéremnek ?

A nővérem se a sógorom nem tudnak megérteni engem .

Megkérdezték töllem párszor hogy mit akarok az életben , lesz-e családom .

Mondtam nekik hogy gyereket semmiféle képpen nem akarok vállalni , soha .

Nekem nem az a célom , hogy családom legyen.

Szinte semmivel nem értenek velem egyet , én teljesen más vagyok mint ők .

Gyereket azért nem akarok vállani mert a nővéremnek van egy gyereke aki 4 éves , és a a születése óta én etettem , én játszottam vele , én fürdettem .

Azért nekem kelett etetni a gyereket mert a nővérem azzal a kifogással jött , hogy ő nála nagyon lassan eszi a gyerek a tápszert, nálam meg megeszi 10 perc alatt .

Elegem volt ebböl , a mai napig is én foglalkozok a gyerekkel.

Belefáradtam abba hogy felelősséget vállaljak a jövőben .

Eleget volt / van rám bízva a gyereke , és már nincs hozzá se türelmem , se energiám hogy a gyerekét pesztráljam .

Nem az én gyerekem , még a keresztapja se én vagyok .

Jóformán semmi közöm nem lenne a gyerekéhez.

Nagyon elegem van a gyerekéböl egy hiperaktív idióta .

Nem lehet neki parancsolni , meg se hallja hogy mit mond neki a másik , ha meg csúnyán szólok a gyerekhez akkor rögtön megy panaszkodni.

Ezért nem akarok gyereket a jövőben , nekem nem számít a család.

És az idegremdszerem sincs meg már hozzá hogy én gyerekkel foglalkozzak.

Nincsenek kötélböl az idegeim.

Ígyis van problémám amiből minél előbb ki akarok mászni , de egyedül nagyon nehéz .

Se barátok , se ismerősök , senkim sincs. :( .

Akárhogy magyarázom a sógoromnak meg a nővéremnek hogy így se meg úgy se fogok vállalni gyereket , nem képesek felfogni a híg agyukkal.

Tudnátok valami tanácsot adni hogy értessem meg mindkettőjükkel hogy nem fogok gyereket vállani ?

Mert már majdnem mindennap cseszegetnek ezzel a témával...

A helyesírási hibákért előre is elnézést kérek ! .