Rossz családi háttérrel van rá esély,hogy kialakuljon egy ilyen "vonzalom"?

Van egy csoport ahol ilyen "mit miért tesz az ember vagy miért nem" témákat boncolgatunk csak úgy unaloműzés miatt, és 2 napja délután beírt valaki egy elég érdekes témát.

"Vegyünk egy átlagos kinézetű családot, anyuka, apuka, A idősebb fiú testvér B fiatalabb lánytestvér.

Anyuka csendes, visszahúzódó, viszonylag korán esett teherbe és feladta az addigi életét mert a párjához költözött szülés előtt. Apuka gyenge mentalitású, pontosabban alkoholista és láncdohányos, képtelen elengedni akár a 30 évvel azelőtti sérelmeit, nagyszájú. Tegyük fel,hogy igen durva "vitákat" szült a kis "délutáni kocsmázgatása" apukának, volt,hogy anyuka és a gyerek(ek) menekültek előle,mert részegen szétverte a házat például. A-nak már nagyon fiatalon pont emiatt felnőttebbként kellett viselkednie, gondolkodnia mint a korabeliek(vagy afelettiek). Az otthon kialakult lelki terror mellett még az iskolai bántalmazás (szóbeli és tettleges formákban) is szerepet játszik A életében. Ahogy telt az idő, A képtelen volt hosszabb távú kapcsolatot kialakítani a benne rögzült "példa" miatt, és pszichológushoz jár éveken át (8~), ahol kicsit jobban megismeri magát, jobban átlát dolgokat.

B a legtöbb dologból nem sokra emlékszik mert akkor még kicsi volt,mikor az ilyen dolgok történtek, csak foszlányai vannak, viszont ő sincs rendben lelkileg, nem képes és lassan nem is hajlandó kialakítani a benne kialakult szorongás és depresszió miatt kapcsolatokat egyikük sem. Úgy kell elképzelni őket,mint akik tényleg "csak" felnőttek egymás mellett. Régen sokan veszekedtek, később alig alig beszéltek, együtt semmit sem csináltak. "Külön szoba, külön élet", talán ez a jó megfogalmazás. Amikor pedig mégis beszéltek, nem vitáztak, normálisan tudtak egymással beszélgetést folytatni.

Ebben a családban senki nem beszél semmiről,senki nem képes ép ésszel kezelni problémákat.

Tegyük fel,hogy A-ban, a szó szerinti "csak felnőtt mellette" állapot miatt nem alakult ki a "testvéri gát", azaz B-ben leginkább nem a testvért látja,hanem a nőt. Mondhatjuk úgy is,hogy "senki nem tanította meg neki(k)" ezt (se). Később,ahogy mindketten idősebbek, B fürödni indul, A-ban pedig felmerül a kérdés, hogy mit csinálhat. Részben tudja részben nem, tudja, magánügy, viszont valami ennél jóval primitívebb azt ismétli benne,hogy az ellenkező nembe tartozik, természetes az érdeklődés. Saját maga úgy gondolja, nem szabadna, mert magánélet, társadalmilag sem elfogadott,voszont mentálisan nem elég erős ahhoz,hogy a nemet mondás mellett úgy is cselekedjen. Tegyük fel,hogy A kukkolja B-t, ami miatt bűntudata is van, de ahogy mondtam,a benne lévő dolog jóval erősebb,minthogy leküzdje azt.

Na most, ha A tudja,hogy ezt nem szabadna, több okból sem, de nem képes hátat fordítani, majd a bűntudat miatt úgy érzi, meg kellene beszélnie ezt B-vel, de a kialakulóban lévő testvéri kapcsolat és testvéri szeretet megszakadása, utálattá alakulása jobban megrémiszti mint a bűntudat, ezért döntésképtelen és a kettő veremében vergődik.

A kérdés pedig az volt,hogy mi lehet az a 3. dolog, ami ezt a gátat, bűntudatot és félelmet felül írná, felülbírálná, hogy döntésképtelenség helyett igazi, tényleges megoldáshoz juthasson, dönteni tudjon?

Rengeteg alapkő hiányzik, és ebből ered ez az egész. De vajon ezeket az alapköveket le lehet tenni utólag, és meg lehet gyógyítani az addigi sérelmeket? Majd 9-én együtt összegezhetjük a témát, nekem most a melóra kell ráfeküdnöm mert ez a paraszt megint keveri a szrt. Jó boncolgatást! :) "

Így szól az egész,a messenger uzenetet másoltam be.

Ti mit gondoltok?

A kategória remélem megfelelő,mert testvéri kapcsolatról van szó,de talán egy önismeret kategória jobban megfelelne. Ha a mod úgy dönt úgyis át teszi szerintem.