Ha egyke vagy és mindig szerettél volna testvért,miért érezted így?

Rengetegszer meg de, meg ezek csak a szélsőségek, egyébként általában meg elvannak, van kivel játszani és valóban nincsenek egyedül. A gyerekek meg akkor is balhéznak egymással egész gyakran, ha csak barátok. Én 6 évvel vagyok idősebb a húgomnál. Nem is vagyunk kifejezetten egyforma személyiségek, mégsem utálom, nem is utáltam, és tök jól eljátszottunk. Mire meg én kiskamasz lettem és annyira nem akartam már, neki is lettek barátai. Idősebbekként meg, mivel nem vagyunk fogyatékosok, és anyánk sem nevelt minket kivételezve és nem tette tönkre a kapcsolatot, érdekes módon tudunk jó tesók lenni. Nahát.

Ez az, ami egyébként általános.

11-es, senki nem állította, hogy nincsenek jó (vagy a te esetedben inkább "oké") testvéri kapcsolatok, de attól még nagyon általános, hogy nem feltétlenül jönnek ki egymással... Csak a kényszer tartja össze őket. Ha te úgy érzed, neked jó volt a tesóddal felnőni, az tök jó, de ez nem fogja meghazudtolni a rengeteg másik ember tapasztalatát.

Akárhány embert ismerek, akinek testvére van, mindenhol elég pocsék a viszony, vagy el vannak hidegülve teljesen. Van kivétel, nyilván, konkrétan olyat is tudok, ahol tényleg legjobb barátjának tekintette a testvérét az illető, de nem ezek vannak többségben. Ha belegondolsz, a barátaidat te választod (normális esetben), a testvért viszont nem, de még pluszban egymásra is vagytok kényszerítve, sokszor egy téren osztozva egész nap, stb. Ilyen közegben könnyen kibuknak az apró ellentétek is. Szóval sajnos nem a nagy szeretet az általános, és a legtöbb ismerősöm, akinek tesója van, nem igazán keresi másért a testvérét (vica versa), csak ha kell valami.

Neked nem testvér, hanem normális szülők kellettek volna. Ha normális szüleid lennének, sosem hiányzott volna a testvér.

Nekem sincs tesóm, és soha nem is hiányzott. Tökéletesen el voltam egyedül. Voltak barátaim mindig is. Nekik voltak testvéreik, amit láttam, az sosem hiányzott.

Akkor azoknak is normális szülők kellettek volna.

De nagyon sok múlik a gyerek habitusán, meg azon, hogy extrovertált vagy intorvertált. Nem tudom, hogy a rossz testvéri kapcsolatokban hol voltak a szülők, de nem azért kell másodikat csinálni, hogy az első lekopjon a szülőről, aztán a nagy meg kussoljon, hogy ráakakaszkodik, meg engedjen mindig, mert ő a nagy. Sok, rengeteg helyen a szülő cseszi el csóri gyerekeknek.

Higgyétek el,lehetsz magányos testvérekkel is!

Mi például tizenketten vagyunk testvérek ,mindig megvolt mindenünk,a szüleink is foglalkoztak velünk,de ennek ellenére rengetegszer éreztem magamat egyedül.

Így kellett lennie! Valószínűleg oka volt annak,hogy nem született testvéred!