Mit tegyek, ha egy undorító mocsok a testvérem, és mindenki szerint én vagyok a rossz?

Másokkal mindig elmegy sétálni, másokra sose sajnál semmit, másokkal mindig kedves, aranyos, vicces, csak velem nem jön el sehova, csak ha nagyon szükséges, de abban nincs köszönet, szemrebbenés nélkül mondja nekem hogy kussoljak, maradjak csendbe, mert unja, amit beszélek. Amikor kicsik voltunk, és a maximalista anyám bántotta a 4-esért, én mindig kiálltam érte, sokszor mèg akkor is megvédtem, ha nem neki volt igaza, ő meg leordítja a fejem, meg megaláz. Nem is tud érvelni, csak beszólogat, amin mások nevetnek.

Meghalt édesanyánk, eltrógerkedte az egészet, mindent én szerveztem le a temetéssel kapcsolatban, mert neki fáj az anyja halála, mintha nekem nem fájna. A búcsúlevéllel is magamra maradtam, és még a temetésre is berúgva jött, ott duruzsolt a fülembe a részeg pofájával egész végig. És amikor meg akartam verni temetés után, mert már úgy kikészített, akkor még én voltam a rossz, mert hát ő fiú, hagyjam rá, meg nehéz neki. Mintha nekem nem lenne. Feleségét is agyba-főbe csalja, és amikor hallgattam a szent beszédeket, kibukott belőlem minden aljassága, mocskossága, többek között ez is.