Miért mondja egy 20 éves unoka a papájáról, hogy ő egy mocsok?

A saját haverodat nem tudod, nem mered megkérdezni?

Mi honnan tudjuk, hogy az ismeretlen haverod, a számunkra szintén ismeretlen nagyapjáról miért mondta hogy mocsok?

Nem is értlek!

Az anyai nagyszüleim csodálatos emberek voltak, faterom anyját utálom, az apját pedig egyszer láttam.

Szóval ja, nem csak jó nagyszülők léteznek. Látatlanban nem lehet megmondani pontosan, hogy most neki vagy a nagyapjának van-e igaza, de az előbbinek is megvan az esélye.

22/N

28 éves unoka vagyok, a nagyanyámra használnék ilyen szót, de meg is érdemelte. Undorító módon beszélt velem, hisztis volt (azon megsértődött, hogy a penészes házában be mertem fulladni asztmás-allergiásként 4 évesen, tuti játszom az agyam, hazudok, a ház nem is penészes, mert ő nem olyan asszony), semmi szeretetet nem kaptam tőle, ellenben ő elvárta, hogy csak azért, mert a nagyanyám, csókoljam a talpát (egyszer begurult, amiért BETEGSÉG miatt nem tudtam elmenni karácsonyozni, és azt mondta, hogy aki ennyire nem tiszteli az anyját, hogy meglátogassa... hát majdnem mondtam neki, hogy biztos örült volna, ha telibehányom)... a nagybátyámmal kivételezett, őt pénzelte, pedig ő semmit nem segített neki. Ellentétben a balek apámmal, akit ide-oda ugráltatott, összevásároltatott magának minden szart (az aktuális gyógyszerig, amit a Nők Lapjában reklámoztak, amikor az orvosa mást íratott fel, egészen a pattogatottkukorica pattogtató gépig, mert az biztos jobb, mint a mikró... havi nagybevásárlások...), pedig nem volt kevés nyugdíja (úgy ráadásul, hogy életében nem dolgozott semmit, nem is főzött, otthon vakarta a seggét... csak jó özvegyit kapott)... de minden elment a nagybátyámra. Ráadásul nagybátyámék gazdagabbak is voltak :D. Sőt nagy egyetértésben jól kis is forgattak minket az örökségből... simán odaajándékozta az összes pénzét nagybátyámnak a halála előtt... és tök véletlenül derült ez ki. Amikor vendégségbe mentünk, olyan dolgokkal szúrta ki a szemünket, hogy hát... penészes kovászos uborka, a gombás körme belelógatva a savanyúságba, 5 pici csirkecombot kifőzött 4 embernek, ebből 2 férfi. Desszertnek lejárt szavatosságú penészes keksz. Ha demens lett volna, hagyján... de nem. Ha nagybátyámék mentek, akkor 4fogásos ebéd friss alapanyagokból, cukrászdából hozott friss süti...

Hazuodoztt össze-vissza, megpróbálta apámat ellenünk hangolni... előttünk játszotta az agyát, hogy mennyire hiányzunk neki, a hátunk mögött meg mondta, hogy púp vagyunk a hátán. Sosem jött el minket meglátogatni, ha apám nem ült fel autóra, és nem furikázta a popsiját, pedig akkor makkegészséges volt, csak neki derogált felülni a vonatra. Állatokat tartott, amiket nem látott el rendesen. Se a haszonállatait, se a háziállatait. Jó, én nagy állatbarát vagyok, és lehet, mást nem sokkolna így a dolog, de egyszer sem simogatta meg a kutyát, macskát, rúgni viszont már rúgott beléjük... és ezek után a macskát mondta el minden hálátlan szarnak, amiért kijárt (érdekes módon, amikor én ott voltam, a macska nem ment el... sztem érezte, hogy honnan kap szeretetet).

Egy szó mint száz, egy ilyen emberre nem tudok jót mondani. Vérség nekem nem számít, akkor szeretek és tisztelek vkit, ha kapok tőle szeretetet, törődést vagy látok benne vmi tiszteletre méltót. Ebben a nagyanyámban nem láttam semmi ilyet.

(a másik nagymamám viszont egy tündér volt, és imádtam, még akkor is, ha elég sok bajunk volt vele élete végén, mert elmebeteg lett, mert tőle rengeteg jót kaptam... és nem pénzre értem ezt, hanem szeretetre)