Van itt aki összeveszett a testvérével az örökségen?

Ja, de aki otthon lakik, annak a szülők finanszírozzák a lakhatását, holott az is elmehetne és fizethetné az albérletét meg lakáshitelét :D

Az örökség az jogilag egy fix dolog, a szülők után fenmmaradó vagyon, ami egyenlően jár minden gyermeknek, függetlenül attól, hogy ki hogyan élt, mit kezdett az életével, hova jutott. Nem egy olyan dolog, amit úgymond bármivel ki kell érdemelni, nem annak függvénye, ki hol lakott.

És a szülők életében szétosztott pénzének nincs is köze hozzá, tekintve, hogy az örökség a halál után(!) megmaradt vagyon, abból nem kell levonni, hogy még életükben hétvégente megvendégelték a gyerekeiket egy ebéddel, ne nevettess már.

Kérdezö, hogy ki hol lakik és hova hordja a pénzt, az mindenkinek a saját önálló döntése. A saját életedet magad irányítod. Ha nem tetszik, hogy hazahordod a pénzt, akkor ne hordd haza.

Az örökség mértéke pedig törvényileg szabályozva van, tehát nem értem, hogy mi az összeveszés tárgya.

Igen mindig van.

Bátyám beköltözött az apai-anyai házba.

Elfelejtette ,hogy van 3 testvére.

Kompenzáció soha.

Most onnan is elköltözött 1 barátnőjéhez a ház üres.

Eladhatalan.

Drága nővékém meg a kigyó lánykája sok millóval vertek át.

Mig én összeroskadtam a veszteségtől addig ők a még ki sem hűlt anyánkról még a jeggyűrűjét is lehúzták és vitték az összes ékszerrel együtt.

Tizenéve nem is láttam szerencsére sem őt, sem a kígyó lányát.

Hát még jó, hogy fizeti ezeket, ha ott lakik, kérdező :D Ez a minimum, hogy ha nem költözöl el otthonról, akkor kifizeted magadnak a kajádat meg rezsidet, meg beszállsz a dolgok újításába, hiszen te magad is leamortizálod. De neked nem jár több azért az örökségből, mert otthon, anyád konyhájában főzöd meg a pörköltöt, amihez combot vettél, nem a sajátodban - azt is megtehetted volna, ki és mi akadályozott meg? Te is használod a kanapét, mosógépet, a padlót, fürdőt, nyilván miattad is amortizálódnak ezek a dolgok, anyádéknak kellene fizetni ezt is, csak mert te nem költöztél el? Havi 80-100 ezret biztos nem költesz el felújításra 30 éven keresztül, mint az, aki ennyit kifizetni albérletre/hitelre.

Egyébként, nem látom a környezetemben, hogy annyira támogatnák a külön élőket a szüleik, nem jobban, mint azokat, akik otthon hérdelnek. És ebben, tök jogosan, a bíróság sem tesz különbséget, szóval felesleges rajta összeveszni, senki nem fog többet kapni az örökségből, csak mert otthon élt.

"általában ott szokott szakadni a cérna, amikor az egyik gondoskodik az idős szülő(k)ről, a másik pedig hazajár mondjuk két hónapban egyszer, megkérdezi, hogy vannak, visz egy doboz bonbont, aztán pá"

Azért az érmenek ott van a másik oldala, vajon milyen szülő lehetett az, akire két hónapban egyszer néz rá a gyereke? Vajon hogy viselkedett a fiával, mit adott át neki, mennyire szerette, ha ez a fiú egyáltalán nem igényli az anyjával a kapcsolattartást?

Én sem tartom anyámmal a kapcsolatot, mert mindig rosszban voltunk, borzasztó szülőnek tartom, a testvéren igen. Ő most otthon élő, szűz 30 éves nő, akinek sose voltak barátai, se párja, sosem járt el sehova, mert anyám abszolút elnyomó természetű volt, ha rajta múlt volna, én is így végzem, mert soha sehova nem mehettünk és semmit nem csinálhattunk.

De(!) ha a testvéremet kérdeznéd, akkor ő azt válaszolná, hogy nagyon jó szülő, szereti is, ragaszkodik hozzá, teljesen le van kontrollálva lelkileg anyám által. Én meg normális élet élő, családos, barátokkal rendelkező nő vagyok, és mégis mindig én voltam a "sz*r, hálátlan gyerek", aki nem foglalkozik az anyjával. Hát csoda? Egész életemben csak a cseszegetést és lelki bántalmazást kaptam.

Na de, a lényeg, hogy kívülről nézve ez ugyebár nem látszik, mert anyám mások előtt mindig megjátssza magát, szóval kb. az jö le, hogy én vagyok a hálàtlan gyerek, bezzeg a testvérem az ott van vele, támogatja, ápolja majd, ha rászorul (ja, mert nincs miből és hova elköltöznie).

Szóval érted. Én mindig azt mondom, ha valakit ennyire lesz*r a gyereke idős korában, annak oka van. Jó, mondjuk az én esetem annyiban más, hogy engem nem érdekel, gagy-e rám valamit, lehet, vissza is utasítanám. Ha megtartanám, akkor meg a gyerekeimnek adnám, nekem nem kell.