Van itt aki összeveszett a testvérével az örökségen?

30-as, ne haragudj, de valahol az a nem normális, hogy ti nem is érdekeltétek anyádat, azt mondod, nem is gondoskodott rólad, nem ő nevelt, csak megcsinált, aztán sz*rt rátok, és akkor még te kötődsz hozzá meg puncsolsz neki, miközben amúgy nyilván nem is szeret téged, ha képes volt "eldobni".

És még azon csodálkozol, hogy a testvéreid nem tekintenek rá az anyjukként és nem érdekli őket. Hát, ő se tekintett rátok ezek szerint gyerekeiként. Mentálisan nem egészséges dolog az, hogy mégis függsz tőle érzelmileg, amolyan Stockholm-szindrómád van.

Nem gondolom Stockholm szindrómának, hogy hetente egyszer felhívom, de biztos igazad van.

Azt nem tudom honnan veszed, hogy érzelmileg függök tőle, mert erről szó sincs. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen volt az élete elmúlt 25 eve, látom rajta mennyire megkeseredett, rossz döntések hosszú sora az övé, apám is csak adósságot hagyott rá. De kesereghetnek rajta, hogy nem volt velem (2 hetente látogatott), de mi értelme lenne? Jó életem van és volt, ha vele maradtam volna, nem lennék most így itt, ahogy tökéletes.

Arról pedig nem írtam, hogy a tobbieket nevelte e vagy nem. És itt le is zártam.

A hugom 10 eve nem beszel apum mal. Osszevesztek amikor o 18 volt valami piti varomsagon de mind2 olyan onfeju hogy azota nem beszelnek.

En mindig apas lany voltam, Tudom hogy apum aki elegge jol kereso fogorvos volt Mindent ram fog iratni majd es biztos jol orokolok. DE Minden elfelezek a hugommal. Alap dolog akkoris ha en ram lesz hivatalosan iratva