Van itt aki összeveszett a testvérével az örökségen?

"Azért az érmenek ott van a másik oldala, vajon milyen szülő lehetett az, akire két hónapban egyszer néz rá a gyereke? Vajon hogy viselkedett a fiával, mit adott át neki, mennyire szerette, ha ez a fiú egyáltalán nem igényli az anyjával a kapcsolattartást?"

A lányával, aki gondoskodott róla, kb. ugyanannyit és ugyanolyan "szeretettel" foglalkozott az anya, (ismerem, 20 éve a munkatársnőm). Tehát ilyen elven ő is szarhatott volna az egészbe. És akkor sem jogos az 50-50 százalék ebben az esetben.

Sokat mesélt, az az igazi szeretetteljes család sosem volt. Nem bántották egymást, de olyan nagy szeretetben sem éltek, azért barátnőm is volt, nem csak munkatársam.

Amúgy sem ez a lényeg, hanem az, hogy egyformán kaptak jót és rosszat a szüleiktől, és ami TÉNY, hogy a csaj gondoskodott az idős anyjáról. A testvérének akármennyi érve is lenne, hogy ő miért nem, azért pont nem kellene egy 40-60 százalékos végrendelet miatt ügyvéddel menni a hagyatékira.

Nálunk aztán igazán a testvérem kapott sokkal többet (törődésből, szeretetből, elfogadásból), és ha ő gondoskodik az idős anyámról majd, akkor ha semmit sem öröklök, az sem fog zavarni, főleg nem pereskedek vele. Mivel ő tett többet, ez ennyi, nem érzelmi kérdés, hanem tény kérdés.

24-es, ha a szüleid nem értenek egyet azzal, hogy ők is örököljenek, miért nem végrendelkeznek a javadra? Senkit nem fog érdekelni, neked kihez vqm szavad, az örökség egyenlően fog járni.

És most akkor megint meg is kérdezhetnénk, vajon milyen szüleitek lehetnek, hogy több gyerekük sem kíváncsi rájuk....?

Nem. A testvéremmel mindketten fejenként 2 fél lakást, 1 fél garázst, pár millió bankszámlapénzt és néhány hektár földet örököltünk. Megbeszéltük ki mit kér/nem kér, mit adjunk el és nem volt semmi probléma, végül fele-fele lett a végeredmény, csak nyilván pl. ami nem kellett eladtuk, vagy egymás nevére írtuk és kifizettük egymást, stb.

16. Nem, ez nem így van. Én elköltöztem otthonról 18 éves koromban, a tesóm otthon lakott 27 éves koráig. A rezsibe nem szállt be, mert a szüleim nem kérték tőle, ahogy a felújításokba sem. A kaját fizette magának nagyjából. Nekem addig segítettek az albérlettel (ami egy szoba bérlése volt), amíg tanultam pár évig, utána én fizettem magamnak. Ezt nem a tesómnak felrovásból mondom, hanem neked, amiért szerinted mindig úgy történik a dolog, ahogy azt te leírtad.

24-es, szerinted mióta érdekli az öröklési jogot az, hogy ki mennyit foglalkozott az idős szüleivel? Törvény az törvény, akkor is annyi jár, ha te pelenkáztad őket 10 évig, meg akkor is, ha rájuk se néztél 10 évig.

Egyébként abszolút gusztustalannak tartom a halott szülők feje felett örökségen vitatkozni. Mintha azért gondoskodnánk róluk, hogy megkaphassuk a pénzüket és nem azért, mert ők neveltek fel minket.

Kedves 28-as nem is várom el, hogy egyedüli örökös legyek, sőt, valószínűleg le is fogok mondani a részemről, mert nekem nem hiányzik a sok pénzéhes testvér, aki csak akkor van ott, ha haszna van belőle. Mellesleg egy lakásról van szó, amit többen orokolnenk, semmi szükségem rá, van sajátom.

Nem idős az anyám, nem kell ápolni egyszerűen felhívom néha , és néha megyünk hozzá, beszélgetünk egy kicsit. Nem gondolom, hogy ez ennyire megterhelő bárki számára.

29-es vagyok, azt már csak halkan teszem hozzá, hogy engem nem anyám nevelt, csöppet sem gondoskodott rólam, nem is várok el tőle most sem semmit. De mindentől függetlenül érdekel mi van vele, kötődöm hozzá, és nem esik nehezemre megkérdezni hogy van.

A 2 nővérem már most azt tervezi, mi legyen majd a lakással, meg,hogy fel kéne venni a mostohatesokkal a kapcsolatot lassan. Na ezt tartom undorítónak.