Akik egyedüli gyerek voltatok, akkor szerettetek volna, vagy jelenleg felnőttként szeretnétek, ha lenne testvéretek, vagy most már jó így?

Nem és nem. Gyerekként is jól elvoltam egyedül. Most felnőttként meg van férjem, gyerekem, barátaim. Szüleim is még csak ötvenesek. Szóval nem vagyok egyedül, mint ahogy azzal sokan riogatják az egykéket. Én is csak egy gyereket szeretnék, mindenki hurrog nekem, hogy pedig testvér az KELL. Aztán mikor mondom hogy nekem sincs és nem is hiányzik akkor csak csodálkoznak.

Nekem pont azért lett egyszem gyerekem, mert van testvérem, és emlékszem, mennyire elcseszte az életemet, amikor 6 éves koromban megszületett. Mindenhogyan jobb lenne egyedül, így nekem egy lányom van, és nincs tesó. (Amúgy egyszer mondta, hogy ő ezért nagyon hálás, el sem tudná képzelni, hogy lesója legyen, sem gyerekkorban, sem most, ő most 26 éves.)

Egyke vagyok, számomra a világ egyik legszarabb érzése. Már gyerekként is tudtam, hogy nekem több gyerekem lesz, ne kelljen az elsőnek soha ezt éreznie. Meg persze mindig is úgy gondoltam valószínűleg emiatt, hogy az egy gyerek kevés. Nekem kettő van, és nagyon örülök ennek. Csodálatos látni őket együtt. Imádják egymást, el se tudják képzelni egymás nélkül az életüket. Én pedig örülök, hogy az én gyereke(i)m nem érzik azt a szörnyű érzést.

Gyerekként se érdekelt a testvér és most is örülök hogy nem lett végül

Nem hiányzott soha és most sem hiányzik. Szerintem jobb így, de kinek mi.