Szerintetek jobb kapcsolat lehet két testvér között, ha nagyobb a korkülönbség?

Nem ettől függ. Az öcsém nyolc évvel fiatalabb nálam, nagyon jó a kapcsolatunk, viszont pl. a párom és a húga között ugyanennyi a körkülönbség, és kb. két havonta beszélnek 10 mondatot. Ugyanígy pl. unokatesómék között 3 év van, nincsenek rosszban, de szinte soha nem beszélnek, nem érdekli őket a másik, míg egyik gyerekkori barátom és az öccse között két és fél év van, és segítik egymást, jól megvannak.

Szerintem inkább függ a két testvér személyiségétől, valamint alapjáraton a család milyenségétől (sok-e a feszültség, a szülők hogyan viszonyulnak a gyerekekhez, stb.). Pl. a szüleim amolyan "mindentjobbantudnak" típusok, habár szeretjük őket, de kiakasztóak tudnak lenni. Így pl. az öcsémmel nagyon sokat jelentett az, hogy amikor ő elkezdett serdülni, és többet veszekedett a szüleimmel, velem "össze tudott fogni", nagyobb lett köztünk az összetartás. Unokatesómékat soha nem fogták, azt csináltak, amit akartak, ez a mai napig meg is látszik rajtuk, mindkettő szülőfüggő, egymással pedig nincs bensőséges viszonyuk.

Nem azt mondom, hogy az jó, ha a szülő nem jó fej:D, de szerintem sokat számít, ha van egy kis szigor, és a két testvér ez ellen együtt tud "lázadni".:)

Semmi köze hozzá szerintem.

A párom és a bátyja között is épp 8 év van, nagyon jó kapcsolatuk van.

Mi közelebb állunk a testvéreimmel és nekünk is nagyon jó kapcsolatunk van egymással (3 és 4 év különbség van velük).

Én ugyanúgy láttam már nagy és kis korkülönbség mellett is olyat, hogy ölik egymást..

Szerintem a szülőknek sokkal nagyobb szerepük van ebben, mint a korkülönbségnek.

szerintem ez nem a korkülönbségtől függ, hanem egyrészt a családtól, másrészt meg a 2 testvértől, hogy mennyi a közös vonás, mennyit vannak együtt stb

az öcsém és köztem 5 év van és bár megvannak köztünk a szokásos testvéri viták, de azért jóban vagyunk

annyiban zavar ez az 5 év, hogy sokszor úgy érzem még nagyon éretlen és nem tudok vele komolyan beszélgetni

de ez csak idő kérdése, pár év és ez se lesz hátrány

Sok mindentől függ.

Öcsém 4 évvel fiatalabb, régen ki nem állhattuk egymást. Egyrészt korábban ő volt a család kedvence, én meg az örök második, meg amúgy is egy elb..szott családunk volt. Másrészt ugye fejben sokáig előre jártam, és mikor 14 voltam, ő csak 10, mikor 18 ő akkor kezdte a középsulit.

Egyik legnagyobb szakadék akkor volt, mikor egyetemre kerültem. Egyrészt nem ment túl jól, otthon se voltam sokat, más volt a napi ritmusom is. Így folyton cseszegetést kaptam tőle is hogy miért vagyok hajnalig ébren, miért nem tanulok, lusta vagyok. Nagyon jól esett a b..szogatás a család részéről.

Utána a nagy fordulat akkor állt be, mikor ő is 18 elmúlt, komolyodott, plusz felkerült fősuliba. Rájött hogy nem akkora buli 4-en egy szobában lakni, meg a suli sem olyan egyszerű mint gondolta, és végül inkább csinált egy szakmát, amivel jól keres. Alapvetően jót tett nekünk az az 1 év közös városban, mert ugye 2-en voltunk a családból, voltak közös programok, amiket azóta is tartunk.

Jelenleg meg mindketten dolgozunk, éljük az életünket, és mindketten komolyodtunk annyit, hogy megtaláljuk a közös hangot. Szerintem minden kapcsolatnak valahogy így kellene működnie, hogy a gyerekkori rivalizálás átmegy baráti viszonyba.