A testvérem épp most készül érekből házasodni. Van valami módja szerintetek, hogy lebeszéljem? A szüleimet is teljesen megviseli.

Most komolyan.. Aki még mindig leírja, a plusz kiegészítések után is, hogy nem tudja miért kell(ene) lebeszélni, az olvasni nem tud vagy értelmezni?

Kevesebb, mint fél év ismeretség után, érzelemmentesen összeházasodni valakivel, az aztán tényleg nagy ötlet. :)

"Dekoratív, mutatós nő a nővérem így egyértelmű, hogy a pasinak mi is imponál annyira.."

De azért szeretni is lehet a nővéred? Úgy értem, hogy biztosra tudod, hogy a pasi csak a külseje miatt van vele? Nem lehet, hogy szereti? Csak megkérte a kezét, nem? Ha csak mutogatni kellene, akkor nem biztos, hogy azonnal oltár elé akarna vele rohanni. Lehet, hogy a nővéred nem csak szép, hanem szeretni való is, ezen azért gondolkozz el esetleg.

Az meg, hogy ő nem szerelmes a pasiba. Lehet nem akar csalódni többet, nem akar szívfájdalmat, hanem megelégszik azzal, hogy a partnere szereti őt, és így nem kell félnie, hogy újra összetörik a szívét.

Nem feltétlenül anyagi érdeket sejtek a nővéred szándékában.

Jajj gyerekek, látszik, hogy nagyon fiatalok vagytok még.

Én már a kenyerem javát megettem.

De minden gyerekemnek azt mondtam, hogy amíg szerelmes, addig nem szabad megházasodni!

Mert a szerelem vakká tesz!

Majd, ha a nagy szerelem elmúlik, a heves lángolás oda lesz, és még mindig úgy érzed, hogy le tudnád élni vele az egész életedet, na akkor szabad megházasodni. És ha az az érzés is megvan, hogy ő legyen a gyerekeid apja, vagy anyja, mert érdemes erre, szerető, és nagylelkű, és odaadó és önzetlen.

Ha szerelmes vagy, és elmúlik egy év alatt, vagy kettő alatt (mert elmúlik, tudom) és akkor derül ki, hogy büdös a lábszaga, büfög, fingik, smucig, önző - de a szelem miatt ezeket észre sem vetted - akkor régen rossz. Pláne, ha ekkorra egy gyerek is besikeredik.

Ott állsz egy elvakultan szeretett emberrel, akinek a szerelem elmúltával már nem vagy képes a hibáit tolerálni. De a gyerek miatt vele maradsz... és szenvedsz... vagy, ...

Szóval házasságot kötni, csak a nagy szerelem elmúltával, a másik hibáit elfogadva, és megkedvelve szabad csak!