Akik nincsenek jóban a testvérükkel, azoknak mi volt az utolsó csepp a pohárban ami miatt megszakadt/romlott a kapcsolat?

Nővérem 12 évvel idősebb nálam. Vagyis már rég külön él, családja van. Amikor apu meghalt, nővérem közölte, hogy neki nem kell semmi a házból, és fizessük ki az örökségrészét. Beleértve apu után örökölt, és azt is amit anyám után örökölne. Anyámmal belementünk, így elmentünk ügyvédhez aki az ingatlant az én nevemre íratta, rögzítve, hogy a testvérem ki lett fizetve.

Eltelt majdnem 20 év, és anyu is meghalt. Nővérem először jött azzal, hogy mivel nincs semmi örökség anyu részéről, és én maradok a szülői házban, így a temetés költségét egyedül nekem kell állnom. Nem vitáztam, én fizettem mindent. Azt hittem ezzel ennyi, de pár hónappal később a hagyatéki tárgyaláson kiderült, hogy beadott egy fellebbezést, azzal, hogy bár 20 évvel ezelőtt ki lett fizetve (akkor 4.7 milliót kapott) a ház értéke nőtt (igen, mert én felújítottam, bővítettem a saját pénzemből) így még követel újra 4 milliót, és az ingó vagyon felét. Ami az enyém, de nincsenek számláim róla. Anyum rokkantnyugdíjasként nem keresett jól. Bíróságig vitte az ügyet. A bírónő rendes volt, mert a negyedik tárgyalásnál közölte az ügyvédjével, hogy ez volt az utolsó, hogy valami indok miatt elnapolja a tárgyalást. Következő tárgyalás idején ha megjelenik ha nem, végső ítélet születik. Nyertem, nem kell fizetnem semmit. Azt hittem itt vége is lesz, de nem. Azóta a nővérem minden rokonnak, régi ismerősöknek, barátoknak, még az iskolai tanáraimat is megkereste, hogy megalázzon.

Egyenlőre nem foglalkozom vele, de ha átlép egy határt ami már nekem is sok, akkor vagy felpofozom, vagy feljelentem.

Igazság az, hogy nem is találkozunk, beszélgetünk egymással. Én ha idegen emberekkel ismerkedek, akkor azt mondom, hogy egyke vagyok..

Hú 1-es amiket leírtál az mind nagyon durva, én azon sem csodálkozom, ha feljelented. Az a baj, hogy a jószívű és korrekt emberekkel ez van. És még mindig te maradtál higgadt. Gratulálok, és annak is örülök nagyon, hogy a te javadra döntöttek.

Undorító lehet az a némber, abszolút megértem, ha te azt mondod az újabb ismerőseidnek, hogy te egyke vagy :)

Mind a magad nyugalma érdekében, mint a későbbi "kérdések" és a beszámolók érdekében.

Le kell zárni, és kész.

Ha pedig teheted költözz el (kivéve, ha szereted azt a környéket és jó ott lakni), és kezdj új életet úgy, hogy az életbe ne tudja meg hogy hol, és merre vagy.

Én nem lennék meglepve, ha még később jelentkezne...

Akár különféle "igényeket" benyújtva.

Az ilyennel lezártnak kell tekinteni mindent. Emelt fővel viseled az egészet, örülök neki.

Férjem bútort csinált neki, ráfizetés volt, csak az anyagot fizette, mindegy, ezzel nem foglalkoztunk.

Rá egy évre a lányunk kapott egy komódot, ugyanolyan színűt; erre fűnek-fának azt mesélte, hogy a férjem meglopta és az ő anyagából van a komód :(

Tudom, hogy akik ismernek bennünk, úgysem hiszik el, ennek ellenére azóta minimális a kapcsolat, nem keressük egymást, csak a közös családi eseményeken találkozunk. (ott viszont nem balhézunk, egyszerűen vagyunk)

Én pontosan 1992 óta nem beszélek a nővéremmel. Nincs semmi kapcsolat köztünk. Ha ne adj isten összefutunk akkor is teljesen idegennek tekintem. Oka az, hogy esküvőm előtt pár nappal az ex vőlegényemmel kefélt a saját lakásomban, a saját hálószobámban.

Ma már nem fáj ez, mert azóta boldog házasságban élek, 2 csodás gyermekem is van, de a nővéremből nem kérek. Mindkét embert hibáztattam, de a nővérem árulása jobban fájt.