Mit kéne tennem? Már az öngyilkosságon gondolkozom

van egy kis üldözésid nem?

szerintem éld a saját életed, ne a tesóddal foglalkozz

Uljel le a szuleiddel errol. Mond el nekik ugyanezt ahogy nekunk is elmondtad. Ok majd beszelnek vele. Magatol ez a helyzet ne fog javulni de az ongyilkossag sem megoldas... Sot..!

Azert (is) vannak a szulok, hogy ilyen helyzetben tudjal hozzajuk fordulni!

kíváncsi vagyok valaki végigolvassa-e.

öngyilkosság? hagyd ki az ön részét. el se hinnéd milyen könnyen csúszik be a testbe, és ki belőle egy penge.

"viccet" félretéve: zárkózz be. építs lelked köré falakat, melyeken még egy tank se tudna áthatolni. ha a világ nem kiváncsi rád, xarik a fejedre magasról, akkor kapj szárnyra, emelkedj a világ felé és tojd le onnan.

Kislány! Neked sürgősen segítség kellene. Ahogy előttem írták mindenképp beszélj a szüleiddel erről, és keress fel egy pszichológust is.

Ja és nem akkora gond az "árnyékban" élni. Kisemberekre manapság nagyobb szükség van, mint nagyokra.

A testvered tipikus testver-feltekenysegben szenved, es ezert probalja "bizonyitani" mindenaron, hogy o a jobb. Nalunk ugyanez volt - plusz ha egyutt mentunk valahova, akar az egesz csalad, akkor is voltak hangos beszolasai, hogy mindenki hallja, kiabalva ("nezzetek mar a hugomnak mekkora nagy ludtalpa van!" - nem vagyok ludtalpas. Vagy "Nezzetek mar a papaszemes hulyet!" - szemuveges vagyok, de nem hulye. Es ilyenek) Anyam, ha hallotta sem szolt ra soha, mert hat olyan okos nagylany, te meg kicsi vagy. Apam meg anyam mellett csak kussban volt mindig.

A sok bogesen es onertekelesi zavaromon csak akkor tudtam tullepni, amikor kozepiskolas koromban koleszbe mentem. Akkor kiderult, hogy konnyeden vagyok kituno tanulo, hogy sportolasban is sikeres vagyok (hosszutavfutottam, kesobb lovagoltam), es barataim is lettek. A koleszbol nem mentem haza, csak a legalabb egyhetes szunetekben, mindig kitalaltam, hogy hetvegen is tanulnom kell vagy hogy szakkor van, meg mindenfelet. Kozben pedig dolgoztam, kutyat setaltattam egy idos neninek, es egy maszek kis kozertben szombaton delelottonkent 6 oraban csinaltam mindenfelet. Orultem, hogy nem kellett hazamenni, anyam es a noverem szinten orultek, ha nem lattak. Vegleg elkoltoztem a 18. szuletesnapom utan egy hettel, es ugy erettsegiztem le, hogy anyamek fel evig nem is tudtak az eredmenyeimet. Akkor is csak azert mentem el hozzajuk, hogy elhozzam az ottmaradt par konyvemet. Rohadt nehez volt eleinte - de ma mar tudom, hogy megerte.

Ugy mellesleg, a vegzettsegem magasabb, mint a novereme, akivel 92 ota nem beszeltem meg telefonon sem, es anyammal sem beszelek, miota apam meghalt (tobb, mint 12 eve)

Ezt csak azert irtam le neked, hogy lasd, nem szabad feladni. Legyel tobb es jobb, ne foglalkozz azzal, hogy masok mit gondolnak vagy mondanak rolad. Probalj meg ugy tanulni, hogy koleszba mehess kozepiskolaba - es abban a pillanatban minden jobb lesz. Ne add fel!!!

1 pszichológus, de sürgősen, akár az iskolapszichológushoz is mehetsz

2 csapatsport, hogy lekösd a felesleges energiáidat, amit Z öngyilkosságtervezésrw fordítasz most ill segítene az önbecsüléseden is.

Utolso

Es miert kell utalni egy vadidegent? Raadasul olyat aki szenved, neked soha nem artott es plane ugy hogy elore eltervezed?