Ti hogyan kezelnétek a nővéreteket egy ilyen helyzetben?

De miért cseszte el az életét? 22 éves, bőven van még ideje tanulni, nem kell gyári munkából nyugdíjba mennie.

Nem tudom milyen gondjaitok vannak, de mindkettőtöknek engedni kéne kicsit és megértőbbnek lenni a másikkal.

Próbálj te is megértőbb lenni vele, kicsit elterelni a figyelmét és felvidítani. Biztosan van kedves oldala is, csak nem sok pozitívumot lát most. Majd lesz ez máshogy is.

Én megpróbálnám megérteni. Téged is megértelek, bár jobb képességű fiataloknak nem olyan nehéz jól leérettségizni, de nyilván nem egyszerű megtervezni a költözést, a tovább tanulást, stb.

De azért neki talán nehezebb. Oké, hogy rosszul indított (azért a "totál elcseszte az életét" kicsit túlzás, hisz még csak 22), de most minden erejével azon van, hogy helyrehozza a dolgait. Ez igenis megbecsülésre méltó, nem sokan hajlandóak rá, a többség inkább feladja.

Ő dolgozik 4 műszakban (amiről neked fingod nincs, hogy mennyire brutális) és MELLETTE tanul. Kőkeményen küzd, hogy megoldja a gondjait. Ez sokkal nehezebb helyzet, mint a tiéd, akárhogy is érzed te most. Sőt, még akár te is lehetsz hasonló szituban, nem tudhatod, mit hoz a jövőd.

Próbáld őt megérteni és inkább ülj le vele gyakrabban beszélgetni, támogasd, nyugtasd meg, igyatok meg egy jó meleg rumosteát vagy kakaót, akár tanulhattok is együtt. Nem kell örökre fújnotok egymásra, hiszen testvérek vagytok.

Ő sem fog többet bántani, ha látja, hogy nem ellenségeskedsz vele. Még itt a leírásodból is érződik, hogy téged mennyire zavar a jelenléte meg a puszta létezése. Ezt ő is érzi ám. Ahogy azt is, hogy te már most többnek és jobbnak tartod magad nála és fontosabbnak érzed a saját gondjaidat. Amik persze neked fontosabbak is, de ettől még az övéi is azok.

Neked sem kellene ennyire feszültnek lenned, ha rendesen tanulsz, akkor az érettségi piskóta lesz, utána meg mehetsz a fővárosba, építgetheted a saját kis életed.

Próbálj kicsit mélyebbre látni a dolgokba, próbáld meg mások érzéseit is figyelembe venni, biztosan nehezen mutatja ki a nővéred, hiszen látja, hogy te nem vagy nyitott rá, de ha kicsit igyekeztek, akkor még lehet jó kapcsolatotok. Testvérek vagytok, ne legyetek haragban életetek végéig.

Többször elolvastam, nem értem, mivel cseszte el az életét?

Megpróbálta a másik városban magát, de szakított a párjával, ez nem jött össze.

És? Tanul és dolgozik is. Mi a gond?

Lehet nem a legvidámabb társaság mostanában, elhiszem, hogy kivan a szakítása és a költözése miatt, biztos ő sem így tervezte.

De kire számítson ilyenkor, ha nem a családjára?

Ha teszem azt neked sem jön be a Budapesti élet, ott hagynád az egyetemet és hazamennél majd, akkor neked hogy esne, hogy érzékelteti veled, hogy elcseszted az életed ?

22 évesen egyébként elég korai ilyet mondani, hogy elcseszte az életét.

Tudom, 18 évesen úgy érzitek, hogy most ha nem mentek egyetemre egyből ,akkor elvesztegetitek az időtöket és már semmi sem lesz jó..

Pedig a valóság az, hogy 22 évesen sincs elkésve valaki a tanulásról, még bármi lehet belőle (ha erre gondoltál az elcseszés alatt).

Nem lehet tudni neked hogy alakul a következő pár éved, ne ítélkezz szerintem.

Próbáld megérteni és felvidítani kicsit. Nézzetek meg egy filmet, beszélgessetek kicsit, menjetek el együtt valahova kajálni vagy vásárolni. Ismerjétek meg kicsit jobban egymást.

Örökre a testvéred marad, ha már így van hozzátok ki a legjobbat a helyzetből.

A 13 éves lányomnak 35. Órája van egy héten. És képzeld nem rinyál. Sajnálom hogy műtétekre szorulsz, viszont akkor már tanulj egy kis empátiát is.

22 évesen mit követett el, hogy elcseszte az életét? Tudod én, vagy épp anyukád Hányszor volt szorult helyzetben? Mikor a szüleimet kilakoltatták, mert adósságaik voltak? 6 évvel később jobb anyagi helyzetben voltak, mint előtte. És nyilvánvalóan először hozzánk, a családhoz fordultak segítségért.

Nem is értem a gondolkodás módodat...