Hogyan mondjam el, hogy elköltözöm?

Hat szerintem meg ez nem így működik. Ezt a nővérével kellene megbeszélnie.

Én anno a szülés után a hatam közepére se kivantam senkit. Se anyamat, se anyosomat, se a tesoimat. Mindenki ott tobzodott a nyomomban és mindenki jobban tudta mit kéne csinalnom és erőszakosan a tudtomra is hoztak. Egy hét utan kozoltem hogy ennyi, mindenki legyen szíves iranyt venni hazafelé. El tudom latni a lanyomat én magam is, én vagyok az anyja, nekem kell tudnom mire van szüksége.

Engem csak elbizonytalanított a fene nagy segítség és bosszantott hogy inkompetensnek neznek holott ereztem minden porcikammal hogy mi a teendőm és mit kell csinalnom ha sir a picim, tudtam mire volt szüksége. Ram.

Valójában a baba mindent elmond szavak nélkül is, szóval a legjobb időszak volt nekem a gyerekagyas 6 hét szerettem minden pillanatat és nekem a férjem segített nagyon sokat, nem a tesoim, nem az anyam, vagy az anyosom.

A novereimtol sosem vartam el hogy haptakban alljanak mert én szultem. Szóval szerintem erről a poszternek és a nővérének kellene döntést hoznia.

Szerintem a kérdező nővére a segítség alatt nem a szintén tapasztalatlan húga babázással kapcsolatos segítségére számít, hanem bevásárlás, takarítás, főzés terén nyújtott támogatásra.

Kérdező, felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz. De ha Te segítséget kaptál, amikor szükséged volt rá, és most viszonzást várnak tőled, akkor az lenne a leginkább korrekt megoldás, ha őszinte lennél a testvéreddel, és elmondanád neki mihamarabb, hogy elköltözöl. Ha számolt a segítségedre - most teljesen mindegy, milyen téren - akkor legyen ideje megnyugodni, és újragondolni, hogy hogyan pótolja majd a segítséget. Persze, ha Te most a legnagyobb szükség idején hagyod sz...ban, hogy a saját boldogságodat kergesd, azt meg kell értenie, ahogyan neked is azt, hogy ezek után sok jóra tőle ne számíts, és esetleg szakítás esetén majd oldd meg te is egyedül az életedet.